Oroszka
A község a Garam bal partján, az Alsó-Garammente kistájon fekszik, Párkánytól 22 km-re északra, Zselíztől 9 km-re délre, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely) mentén. Határa a Garam mindkét oldalára kiterjed, délről Csata, keletről Kisölved, északról Lekér, nyugatról pedig Érsekkéty községekkel határos. Keleti határa Bars és Hont, nyugati határa pedig Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1951-ben területe 53,7 %-al gyarapodott, amikor a falutól délre fekvő Józsefházamajort és Csudapusztát Csatától Oroszkához csatolták, területe így 5,92 km²-ről 9,11 km²-re nőtt. 1974-1990 között hozzá tartozott Csata.
A községnek 1910-ben 724, 1921-ben 1176, 1939-ben pedig 803, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 18,5 % volt. 1925-ben a felosztott Pálffy-nagybirtokra (1951 óta Oroszkához tartozik) cseh-morva kolonistákat telepítettek. A községet a kitelepítés nem érintette, bár megőrizte magyar többségét, de erősen vegyes lakosságúvá vált a 20. századi belső telepítések révén. Az ipari-agrár jellegű község lakossága 1939-1991 között jelentős mértékben nőtt (72,1 %-os növekedés, 803 főről 1382-re), 1991-2011 között azonban már 6,9 %-os csökkenés figyelhető meg (2011-re 1286-re csökkent a lakosságszám), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 33,6 %-ról 39,7 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozók aránya 6,9 %. A lakosság többsége (67,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 6,8 %.
A lekéri apátság régi javadalmai között szerepelő község. Az Árpád-házi királyok alatt „jól művelt községhatárként” tartották számon. Először 1269-ben Wruz alakban említik, majd a 13. század közepe táján egy oklevélben Oronov néven szerepel. 1327-ben a Kacsics nemzetségé, majd 1534-ben a Lekéri apátság birtoka volt, a később, 1536-ban a lévai váruradalom része lett. 1601-ben 12 ház állt a településen. 1715-ben 17 volt az adózók száma. 1828-ban 73 házában 468 lakos élt. 1887-ben megépült a Csata-Léva vasútvonal, 1893-ban pedig cukorgyár létesült a községben, melyhez konzervgyár is tartozott. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, Az akkor még Csata határához tartozó Csudapusztán 1925-ben kolóniát hoztak létre Pálffy Miklós és Pongrácz Vilmosné birtokain, ahol 7 cseh és 11 morva legionárius összesen 361,7 ha területet kapott. A telepesek gabonatermesztés mellett répa és kukoricatermesztéssel foglalkoztak. A kolónián 1930-ban 293 személy élt. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1945 első hónapjaiban a garammenti tankcsaták során súlyos károkat szenvedett. Az 1990-es években a cukorgyár és a konzervgyár megszűnésével a község nehéz gazdasági helyzetbe került.
A malomiparáról híres községben szlovák alapiskola és szlovák-magyar óvoda működik. Római katolikus temploma 1956-ban épült. Legújabb nevezetessége a 2008-ban megnyílt hadtörténeti múzeum.
