Óbást

A község az Ajnácskői-hegység (Cseres-hegység) keleti oldalán, az 578 méter magas Pogányvár (Pohanisko) délkeleti lábánál, a Medvesalján fekszik, a Básti-patak mentén, Fülektől 22 km-re délkeletre, Feledtől 26 km-re délnyugatra. Közúton az Almágy-Egyházasbást országútról leágazó 1,5 km-es mellékúton közelíthető meg, mellékút köti össze a szomszédos (1,5 km) Egyházasbásttal is. Maga a falu 275 méteres tengerszint feletti magasságban, határának csaknem felét erdő borítja. Délről Egyházasbást, keletről Almágy, északról Ajnácskő, északnyugatról Sőreg, nyugatról pedig Ragyolc községekkel határos. A ragyolci kivételével valamennyi határszakasza egyben Nógrád és Gömör-Kishont megyék történelmi hatátár alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. Az eredetileg Gömörhöz tartozó falut 1461-ben Mátyás király Nógrádhoz csatolta és Nógrád vármegyéhez tartozott kisközségként egészen 1920-ig (1913-ig a Füleki, majd a Salgótarjáni járáshoz). Egyike volt a Medvesalja három Nógrádhoz tartozó falujának, a megye többi részéhez csak egyetlen határszakaszán (a ragyolcin) kapcsolódott. Csehszlovákiához csatolása után a Feledi járáshoz csatolták, 1951-1960 között a Füleki, 1960-tól pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (8,37 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 8,40 km²).

1910-ben 449, 1921-ben 448, 1938-ban 468, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népessége 21,8 %-al csökkent (417 főről 326-ra). A lakosság túlnyomó többsége (88,3 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 1,7 %-ról 8,9 %-ra nőtt. A lakosság csaknem kizárólag (94,8 %) római katolikus vallású.

A régészeti leletek szerint területén a késői bronzkorban a pilinyi kultúra emberében települése állt. A falu valószínűleg a 12. században keletkezett 1455-ben Obasth néven említik először. Az eredetileg Gömörhöz tartozó falut 1461-ben Mátyás király Nógrád megyéhez csatolta. Kezdetben a gömöri, majd az ajnácskői váruradalom része volt. 1554 és 1594 között a török hódoltsági területhez tartozott, ezután Somoskő várának tartozéka lett. Később több nemesi család birtoka volt. 1715-ben 11 és 1720-ban 12 magyar háztartását írták össze. 1828-ban 45 házában 426 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1892-ben nagy tűzvész pusztított itt. 1920-ig Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához tartozott. A település 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult. 1971-1990 között Egyházasbást közös nemzeti bizottsága irányította, szövetkezete is egyesült a többi medvesalji községével. Magyar alapiskolája a 2000-es évek elején szűnt meg.

A községben templom nem található, római katolikus haranglába a községi hivatal épülete mellett áll. A község határában található Pogányvár-hegy bazaltszikláival 1958 óta 223 hektáron természetvédelmi terület. A hegy fennsíkjának peremén 44 barlang található, a Labirintus-barlang régészeti lelőhely. A faluból tanösvény vezet a Pogányvárra.