Nyitrakiskér

A Kisalföld északi peremén, a Nyitrai-hátság és az Alsó-Nyitramente kistájak találkozásánál fekszik a Kis-Nyitra patak partján. Teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Nyitranagykérrel.

1942-ig önálló kisközség, azóta Nyitranagykér község két kataszteri területének egyike. 1920-ig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is az Ěrsekújvári járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Érsekújvári járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették Nyitranagykérrel Nyitrakér néven, az egyesített község egyben nagyközségi rangot kapott. Területe 1,71 km², a község területének 7,2 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 236, 1921-ben 233, 1939-ben pedig 294, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 321-en éltek itt, a község összlakosságának 10,7 %-a.

A 12. században nyitrai várbirtokként említik először. A 19. században szarvasmarhatenyésztéséről volt ismert. Első iskolája 1911-ben épült, korábban a falu gyerekei a nagykéri iskolába jártak. 1942-ben Nyitrakér néven egyesítették Nyitranagykérrel. A második világháború utáni évekig pálos rendi szerzetesek klastroma működött itt.

Ld. Nyitranagykér