Nyitraegerszeg

Nyitraegerszeg a Középső-Nyitramentén, a Nyitra jobb partján fekszik 145 méteres tengerszint feletti magasságban, Nyitrától 12 km-re északra, a Nyitra-Nagytapolcsány vasútvonal (1881 óta) és a 64-es főút mentén. Határának keleti része a Nyitra túlsó (balparti) oldalán húzódó síkvidék, mely a Nyitra régi, a Zobor nyugati lábánál kanyargó, ma már teljesen eltűnt medréig terjed, mely ma is Nyitraegerszeg és Zobordarázs határát képezi. A Nyitrától nyugatra a Radosnai-hátság legdélebbi része húzódik. Nyitraegerszeg, Lajos és Surányka határánál, az Alsó-hegyen (Dolný vrch) találjuk a község határának legmagasabb pontját (217 m). Erdeje és külterületi lakott helye nincs. Délről és délnyugatról Csekej, északnyugatról Surányka, északról Lajos, északkeletről Menhye (Szalakusz katasztere), délkeletről pedig Nyitra (Zobordarázs katasztere) határolja.

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott (Nyitra megye, Nyitrai járás). Területe (10,44 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Nyitraegerszeg a zoboraljai magyar nyelvsziget legnyugatabbi községe, néprajzilag a vízmegi falvak egyike. Évszázadokon keresztül itt húzódott a szlovák-magyar nyelvhatár, a 20. század első felében még túlnyomórészt magyarok lakták, 1910-ben még a lakosság kilenctizede, 1930-ban négyötöde, 1960-ban 47,1 %-a magyarnak vallotta magát. A 20. század második felében az itteni magyarság túlnyomórészt asszimilálódott (ehhez hozzájárult a hagyományos egyéni gazdálkodói életforma megszüntetése, a magyar iskola bezárása, a jelentős szlovák betelepülés, valamint a falu fekvése is), mára szórványt alkot. 1991-ben már az összlakosság 82,7 %-a szlováknak vallotta magát, a magyarok aránya 15,9 %-ra (2011-re 4,8 %-ra, a magyar anyanyelvűeké 10,3 %-ra) csökkent. A lakosság 4,8 %-a a roma etnikumhoz tartozik. 2001-2011 között a szuburbanizáció révén a korábban csökkenő lakosságszám 4,2 %-os növekedést mutatott (950 főről 990 főre). 2011-2016 között további növekedés figyelhető meg (1022 főre). A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 85,5 %, 1921-ben még 98,3 %) római katolikus vallású.

Első írásos említése 1326-ból származik, ekkor Károly Róbert adománylevelében „Egurzegh” néven szerepelt. Neve égerfákkal benőtt szögletre utal, eredeti lakói palócok voltak. A középkorban a nyitrai káptalan birtoka volt, majd az esztergomi érsekség nagyszombati uradalmának része. Plébániáját és templomát 1332-ben a pápai tizedjegyzék említi először. 1373-ban 36 jobbágytelke és 10 zsellérje volt. 1549-ben két malma és 28 adózó portája volt. 1559-ben lakóit Érsekújvár várának építési munkáira kötelezték. 1579-ben újra a nyitrai káptalan birtoka lett, ekkor Káptalanka néven is ismert volt. A 16.-17. században a törökkel vívott harcok ezt a falut is érintették, gótikus templomát 1600 körül kápolnaként újították fel. 1618-ban jobbágyai elűzték a vármegyei adószedőket. A 17. században a nyitrai vár halászfaluja volt, lakói 1649-től szabad vámszedési joggal rendelkeztek. 1664-ben Nyitraegerszeg is a töröknek adózott. 1715-ben 44 adózó háztartása volt, ekkor pincészetét is említik. 1747-ben császári katonák tűzvészt okoztak a faluban. 1783-ban a Kövecses- és a Zeberény-ér áradása nagy károkat okozott. A falu a napóleoni háborúk idején is sokat szenvedett, 1831-1873 között számos alkalommal pusztított kolerajárvány, 1836-ban és 1867-ben pedig árvíz. 1861-ben és 1891-ben részben leégett. Lakói a 19. század végén mezőgazdasággal, szénkaszálással és szarvasmarhatartással foglalkoztak, a környék leggazdagabb, és egyetlen endogám faluja volt. Vízimalom, hitelszövetkezet és tűzoltóegylet (1889-től) is működött itt. 1881-ben megépült a Nyitra-Nagytapolcsány vasútvonal, de Nyitraegerszegen csak 1934-ben létesítettek vasútállomást. Az I. világháborúban 30 lakója vesztette életét. 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1939-45 között a fasiszta szlovák bábállam része volt. A két világháború között Augustín Petrášek plébános, a prágai parlament képviselőjeként elősegítette a falu fejlődését. A falu 1945. március 31-én szabadult fel. 1948-ban hatósági névadással a korábban használt Jagersek helyett a Jelšovce hivatalos nevet állapították meg. 1953-ban vízierőművet létesítették határában a Nyitra-folyón. 1957-ben alakult meg termelőszövetkezete, mely 1976-ban a vicsápapáti székhelyű Zobor EFSz része lett. 1961-ben volt a község a legnépesebb (1377 fő), majd egészen 2001-ig a népesség folyamatos csökkenése figyelhető meg, mely az 1970-80-as években volt a legerősebb. 1968-ban szüntették meg a községben a magyar nyelvű oktatást, 1970-ben pedig a helyi Csemadok-szervezet is megszűnt. Korábban szőlőhegye is volt, melyet az 1980-as években beszántottak. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult a nyitraiak betelepülése, illetve hétvégi házak vásárlása.

A főként mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában a Nyitra-folyón kis vízierőmű működik. Szent Mária Magdolnának szentelt, barokk stílusú, 14. századi eredetű római katolikus temploma mai alakját 1733-ban nyerte el. A Szűz Mária-kápolna 1873-ban épült. A község gazdag szakrális kisemlékekben, legrégebbi közülük Nepomuki Szent János 1764-ben emelt szobra, Szent Vendel, Szent Flórián és Szent Donát szobrai 19. századi alkotások.