Nyitracsehi
A község a Kisalföld északi peremén, az Alsó-Nyitramente és a Zoboralja kistájakon, a Nyitra (régen: Cétényi-patak) bal partján, Nyitrától 10 km-re délkeletre, Verebélytől 14 km-re nyugatra fekszik. Áthalad rajta a Nyitra-folyó bal partján haladó, Nyitrát Zsitvafödémessel (19 km) összekötő mellékút, szintén mellékút köti össze Nagylapással (5 km) és az 51-es főúttal. Északnyugatról Nyitra (Nagyemőkei kataszter), északkeletről Lapásgyarmat, délkeletről Kiscétény és Nagycétény, délnyugatról pedig Nyitraivánka községekkel határos. Katasztere északon Nagylapás, délen pedig Berencs kataszterével érintkezik egy-egy ponton.
A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Nyitra megye, Nyitrai járás). Területe 1949 után 10 hektárral nőtt meg (5,76 km²-ről 5,86 km²-re) amikor belterületének északnyugati peremét, mely, korábban Nagyemőke kataszteréhez tartozott, Nyitracsehihez csatolták. 1960-1990 között Kiscéténnyel egyesítették Nitrany néven.
A község a szlovák-magyar nyelvhatáron, a zoboraljai magyar nyelvsziget középső részén fekszik, a 20. század elején még szinte teljesen magyar lakossága napjainkban erősen asszimilálódik és 2001-2011 között relatív kisebbségbe került. Nagycétény kivételével valamennyi szomszédja szlovák település. 1910-ben 635, 1921-ben 631, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 7,7 %, 1921-ben 19,2 % volt. A község népessége 1991-ben 1074, 2001-ben 1024, 2011-ben pedig 1050 volt, a szlovákok aránya 1991-2011 között 40,8 %-ról 52,6 %-ra nőtt, a magyar nemzetiségűek aránya viszont 45,2 %-ra csökkent. A lakosság túlnyomó többsége (92,5 %) római katolikus vallású.
A korán lakott település első okiratos említése IV. Béla király kori, amikoris Nyitracsehi a nyitrai vár tartozéka volt. Később nemesi birtokként ismert, illetve az esztergomi káptalan birtoka, egészen a török hódoltságig. Noha a török korban főképp magyar kézen volt, számos török támadást megélt, s csak a török kiűzése után lett ismét teljesen az esztergomi káptalan birtoka. Főképp mezőgazdasági, szőlőtermesztő és bortermelő tevékenységére, valamint a település fejlődésére pozitívan nyomta rá bélyegét Nyitra közelsége. A fejlődést csak néhány tűzeset és járvány hátráltatta. 1751-ben 4 malma, 43 adózó és 5 szabad családja volt. 1787-ben 45 házában 258 lakos élt. 1828-ban 71 ház és 494 lakos volt a településen, akik mezőgazdasággal és szőlészettel foglalkoztak. Első iskoláját 1830-ban létesítették az esztergomi főapátság segélyéből. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-ben Csehszlovákiához került, majd 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott, ekkor magyar iskoláját bezárták, ahol csak 1949 után indult meg újra az oktatás. 1960-ban Kiscéténnyel vonták össze Nitrany néven, ám az 1990-es népszavazás után a két község ismét önálló lett.
A községben kéttannyelvű (magyar-szlovák) alapiskola található. óvodája egytannyelvű (szlovák). Szőlőtermesztéséről híres, mezőgazdasági jellegű község. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1741-ben épült barokk-klasszicista stílusban, a Fájdalmas Szűzanya-kápolna a 19. század elején épült.
