Nemesradnót
A község a Gömöri-medence déli részén, a Balog-patak jobb partján, a Balog-völgy középső részén fekszik, Rimaszombattól 18 km-re délkeletre, Rimaszécstől 5 km-re északra, a Rimaszécs-Bátka országút mentén. Határa enyhén hullámos, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt, 163-260 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület. Határának nyugati részén a harmadik katonai felmérés (1872-1884) idejében még kiterjedt erdőség volt (Radnót-erdő), melyet azóta kiirtottak, helyét ma szántóföld foglalje el. Délnyugatról Kacagópuszta (Orávka) és Gernyőpuszta (Bottovo), nyugatról Szútor, északról Balogújfalu és Zsíp, keletről Baraca, délkeletről pedig Cakó községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1950 után határának 3,1 %-át Balogújfaluhoz csatolták, területe ekkor 8,59 km²-ről 8,32 km²-re csökkent.
1910-ben 577, 1921-ben 521, 1938-ban pedig 512, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Lakossága a 20. század végére kicserélődött, mára csaknem kizárólag magyar nemzetiségű romák alkotják (93,4 %), ezzel összefüggésben 1991-2011 között lakosságszáma csaknem másfélszeresére nőtt (574 főről 825-re). 2011-ben a lakosság 87 %-a magyar, 6,3 %-a pedig roma nemzetiségűnek vallotta magát. Az eredetileg túlnyomórészt református vallású községben (1921-ben 82,5 %), 2011-ben a lakosság 49,9 %-a római katolikusnak vallotta magát, a reformátusok aránya 13,6 %-ra csökkent. Kiugróan magas a felekezeten kívüliek aránya (16,7 %).
A község területe a 13. században a gömöri királyi váruradalomhoz tartozott, a várjobbágycsaládok által közösen birtokolt és használt föld volt. Az egész vidék, mint királyi birtok népesült be. Első írásos említése 1423-ból való, amikor Radnótfalu néven említik. 1427-ben Rathoultfalwa, Radnothfalua, 1430-ban pedig Radnolthfalwa néven szerepel az okiratokban. A falu eredetileg a Balog-nemzetség tulajdona volt. A 14. század végére a környék egyik legnagyobb településévé vált. A 15. század elején már 20 jobbágyportát számláltak itt össze. A legtöbb porta a Bebek család kezén volt, akik a gömöri várak jelentős részét is a magukénak tudhatták. A török betörések kezdetén tűnt fel birtokosként a népes radnóti Pósa család. A török támadások idején a község a Balog-völgy déli részének a központja volt. Nevének előtagja arra emlékeztet, hogy a török elleni harcokban tanúsított vitézségéért a falu egész lakossága nemesi címet kapott a királytól. A Pósa családon kívül nemességet szerzett még a faluban a Bodon, Varga, Lukács, Kovács, Túróczy, Bedécs család is, ami azt támasztja alá, hogy a faluban nemeslevelet szerzett családok legtöbbje a helység jobbágycsaládjaiból származik. Lakossága a 16. században református hitre tért. A török időkben az állandó harcok és a magas adóterheknek köszönhetően jelentősen lecsökkent a település lakossága. A háborúk lezárását követően viszont rohamos gyarapodásnak indult a lakosság. Iskoláját 1731-ben említik először írásos források. A 17. századtól sok armálista és egytelkes nemes is élt a faluban. A 18. századra a jobbágyporták teljesen megszűntek, a falu határa a nemesek birtokába került. Az 1785-ös összeírások szerint a családok száma már 147, a járásban a legnagyobb településnek számított. Lélekszáma ugyanebben az évben 688 fő volt. 1828-ban 113 házában 922 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1906-ig Radnót néven szerepelt, ekkor kapta a Nemesradnót hivatalos nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz csatolták. A 20. század második felében lakossága kicserélődött, és az ezredfordulóra roma többségű településsé vált.
A község napjainkban 1-4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. Református temploma 1875-ben historizáló, nemesi kúriája a 19. század első felében klasszicista stílusban épült. A településen született 1850. április 9-én Pósa Lajos költő, hírlapíró, akinek a faluban mellszobra áll. Szintén innen származott Radnóti Miklós költő apja, Glatter Jakab, a költő a faluról vette fel vezetéknevét. Radnóti Miklós emlékét emléktábla, valamint 2006 óta mellszobor (Győrfi Lajos és Varga Imre alkotása) őrzi, mely a költő első szlovákiai szobra. A község határában ásványvíz-forrás található.
