Nemesoroszi
A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partjának közelében fekszik, sík vidéken. Településrészei, Nemesoroszi és Kispeszek egymástól 1,5 km-re fekszenek, Kispeszek az Ipolymenti-hátság 200 m fölé magasodó dombvidékének lábánál fekszik. Területén két erdő is található (Bungyi- és Galagonya-erdő), a Bassa-erdőt a 19. század óta kiirtották. Kispeszeken keresztülhalad a Szikince völgyében haladó Garamkövesdet és Kétfegyverneket összekötő országút, mellékút köti össze Peszektergenyével (2,5 km). Nyugatról Zselíz, északnyugatról Sáró, északról Kétfegyvernek, délkeletről pedig Peszektergenye községekkel határos. Településrészei közül Nemesoroszi Bars, Kispeszek pedig Hont megyékhez tartozott, Nemesoroszi déli és északi határa egyben a két megye közti történelmi határt alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. Nemesoroszi kisközségként 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához, Kispeszek pedig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolásuk után mindkét község a Zselízi járáshoz tartozott 1923-tól 1960-ig, majd a járás megszüntetése után a Lévai járáshoz. 1938-1945 között mindkét községet visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1962-ben Kispeszeket Nemesoroszihoz csatolták. Két kataszteri területre és településrészre oszlik: Nemesoroszi (8,65 km²) és Kispeszek (2,66 km²). Kispeszek katasztere nem változott az elmúlt száz évben, Nemesoroszié viszont 1939-hez képest 6 hektárral csökkent.
Elődközségeinek 1910-ben 1028, 1921-ben 963, 1939-ben pedig 1068, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt római katolikus vallású lakosuk volt, a reformátusok a lakosság mintegy 1/5-ét tették ki. Nemesoroszit különösen súlyosan érintette a lakosságcsere, magyar lakosságának mintegy felét kitelepítették és 382 szlovák telepes érkezett a községbe, ezzel alapvetően megváltozott etnikai arculata. 1961-ben Nemesoroszi lakosságának még 51,1 %-a, Kispeszekének pedig 64,5 %-a magyar nemzetiségű volt, de 1970-re már a szlovákok kerültek többségbe, 1991-re pedig az egyesített községnek már 60,4 %-os szlovák többsége volt. Bár 1991-2011 között a népességszám kismértékben (598-ról 626-ra nőtt), a magyar nemzetiségűek aránya ezzel párhuzamosan 38,5 %-ról 25,9 %-ra esett. A lakosság többsége római katolikus (73,2 %) vallású, az evangélikusok aránya 12,9 %.
Nemesoroszit 1293-ban "Vruzi" néven említik először. Kezdetben helyi nemesek birtoka, később a Kazy és Litassy családé. 1601-ben az esztergomi érsekség a birtokosa. 1828-ban 48 házában 305 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1848-ban csaknem az egész falu leégett. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1945 után magyar lakosságának felét kitelepítették Magyarországra. 1948-ban a Kukučinov hivatalos nevet kapta Martin Kukučín szlovák költő után. Kispeszek települést 1324-ben említik először, zselizi nemesek birtoka, majd később a Dessewffy családé és a zselizi uradalomé. 1715-ben 4 adózója volt. 1720-ban említik szőlőskertjét. 1828-ban 13 házában 80 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Kispeszeket 1962-ben Nemesoroszihoz csatolták.
A községben szlovák óvoda és alapiskola működik. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1775-ben épült barokk-klasszicista stílusban, a református templom pedig 1786-ban klasszicista stílusban. A Kazy-kúria szintén 18. századi műemlék. A Nemesorosziban született Ozsvald Árpád emlékét emlékszoba őrzi.
