Negyed

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld délkeleti sarkában, a Vág jobb bartján, Vágsellyétől 19 km-re délre, Gútától 14 km-re északra fekszik. A Vágsellyét Komárommal (37 km) összekötő 573-as főút áthalad a községen, itt van a Vágsellye-Negyed vasútvonal végállomása. Teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Vágfarkasddal, határa a Vág mindkét partjára kiterjed. Keletról Tótmegyer, északról Vágfarkasd, nyugatról (rövid szakaszon) Alsóhatár, délről Gúta, délről pedig Szímő határolja. Déli és délkeleti határa Nyitra és Komárom vármegyék történelmi határát alkotja. Keleti határát a Kamocsai-, északkeleti határát a Farkasd-Negyedi-, déli határát pedig a Gútai-csatorna alkotja.

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Területe (36,01 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 4479, 1921-ben 4424, 1939-ben pedig 4798, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcsere során magyar lakosságának egyharmadát kitelepítették Magyarországra, a betelepült magyarországi szlovákok révén pedig vegyes magyar-szlovák településsé vált. Az 1939-1991 közötti időszakban lakosságának egyharmadát elveszítette. Az 1991-2001 közötti időszakban a népességszám kismértékben csökkent, 2001-2011 között pedig emelkedett (3,9 %). A lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991 óta 29 %-ról 37,6 %-ra növekedett. A községben számottevő roma kisebbség is él (14,9 %). 1921-ben a lakosság többsége még református vallású volt, 2011-re arányuk 55,8 %-ról 22,1 %-ra csökkent és a római katolikusok váltak a legnépesebb felekezetté (a lakosság 55,8 %-a). 1939-ben 139 izraelita vallású lakosa is volt (2,9 %).

A község a zoborhegyi bencés apátság birtoka volt az első ismert írások idején. Neve onnan származik, hogy lakói a jövedelmük negyedét tartoztak beszolgáltatni a földesúrnak. Lakóinak fő mestersége a halászat, állattartás, szövés és fonás volt, a források említik az egykor a Duna-vidék különlegességét jelentő vizahalászatot is. A tatárjárás idején elpusztult a falu. 1494-től a 20. századig nagyrészt a nyitrai püspökség birtokában volt. A török kort sem úszta meg idegen hadak dúlása nélkül, de ezután is újjáépült a község. Iskolájáról 1701 óta van tudomásunk. A Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-ben pestisjárvány pusztított. A 18. században két malma működött, a mezőgazdaság helyi terményei a gabonafélék mellett elsősorban a káposzta, hagyma és más zöldségek, a dinnye, jó legelőinek köszönhetően sok marhát, juhot és lovat tartottak lakói. Az itt termesztett kenderből és repcéből a 19. században már a helyi olajütőben sajtoltak olajat, 1871-ben pedig téglagyár kezdte meg működését. A Vág túlpartján, a Negyedi aklok körül szőlős és gyümölcsös volt egészen az 1980-as évekig, amikor pártutasításra beszántották a jó adottságú területet. Negyedet 1909-ben érte el a vasút, és a Vágsellyéről érkező mellékág végállomása lett. Az árvíz 256 házat döntött romba 1894-ben. A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, gyakoriak voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. Az itt élő magyarok jelentős részét elhurcolták csehországi kényszermunkára, illetve erőszakkal kitelepítették Magyarországra. A szocializmus éveiben káposztasavanyítója is volt a helyi szövetkezetnek, és a falu mellett homokot bányásztak. 1993-tól Szlovákia része. Eredetileg színmagyar nagyközség volt. 1945 után, 300 személyt csehországi kényszermunkára hurcoltak el, Magyarországra pedig 401 családot telepítettek ki. Az áttelepítések, továbbá a reszlovakizáció és a rendszerváltás óta különösen felgyorsult asszimiláció megbontotta a falu egységesen magyar jellegét. Az 1910-ben itt élő, csaknem 4500 magyarból mostanra 1800 maradt, így arányuk már csak 55%, miközben a szlovákok részaránya 38%-ra ugrott. A régebben enyhén református többségű falu lakosainak most mintegy fele római katolikus és már csak egyötöde református.

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. Szent Mihálynak szentelt római katolikus temploma 1780-ban épült. Reormátus templomát 1937-ben, baptista imaházát az 1910-es években, evangélikus temploma pedig 1972-ben épült.