Nagypeszek

Veľký Pesek
magyar lakosság 1910
100%
643
magyar lakosság 1921
91%
758
Tszf. magasság: 136 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93553
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente - Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

Az Alsó-Garammente kistájon, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál, a Szikince partján fekszik. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Tergenyével.

Közigazgatás

Peszektergenye két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1923-ig rövid ideig az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után pedig az immár egyesített községet a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1960-ban Sikenica néven egyesítették Tergenye községgel. Területe (12,61 km²) a község területének 49,4 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 643, 1921-ben 830, 1938-ban pedig 687, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és többségében református vallású (1921-ben 55,5 %) lakosa volt. 1926-ban a határában található Ágotamajorra szlovák kolonisták települtek. 1945 után magyar lakosságának 1/5-ét kitelepítették. 2011-ben 322 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 49 %-a. A hozzá tartozó Vadalmásmajorban 2011-ben 21 állandó lakos élt.

Történelem

Nagypeszeket 1295-ben Pescech alakban említik először, ekkor a Hont-Pázmány nemzetség birtoka. 1324-ben Pezek, 1355-ben Pescek Superior et Inferior, 1461-ben Kyspezek, 1497-ben Naghpezek alakban tűnik fel, majd a 18. században a Dersfi család zselizi uradalmának tartozéka. A 19. században a gróf Esterházy család, majd a gróf Breuner család örökösei a helység legjelentősebb birtokosai. Az Eszterházy családnak hatalmas szőlészete volt itt, szüretei messze földön híresek voltek. A hagyomány szerint Franz Schubert itt írta a Müller-dalait, ugyanis a híres zeneszerző az itteni Eszterházy-uradalom gyakori vendége volt. 1850 körül Nagypeszek 507 lakosából 410 református volt. Lakói főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből és juhtenyésztésből éltek. 1926-ban határába (Ágotamajor) szlovák kolonisták telepedtek. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, illetve 1938-45 között Magyarország része volt. 1944 decemberétől kezdve több hónapon át heves harcok színtere, 1945. március 5-én a lakosságot is evakuálták, a falu legnagyobb része elpusztult. 1945 után a magyarok kitelepítése és a lakosságcsere alapvetően megváltoztatta etnikai viszonyait és szlovák többségűvé vált. Nagypeszeket és Tergenyét 1960-ban egyesítették.

Mai jelentősége

Nagypeszek református temploma 1750-ben épült barokk stílusban.