Nagyod

A község az Alsó-Garammente kistájon, sík vidéken, a Garam bal partján fekszik, Lévától 10 km-re délre, Garamszentgyörgytől 6 km-re északkeletre, Tőrével átellenben. Mellékút köti össze Felsőszecsével (5 km) és Zsemléren (2,5 km) keresztül Garamszentgyörggyel. Délkeletről Zsemlér, keletről Kisóvár, északkeletről Léva, északnyugatról Alsószecse, nyugatról Barsvárad, délnyugatról pedig Tőre községekkel határos. Keleti határát a Kompa-patak alkotja, délnyugati határa a Garam-folyó mentén húzódik.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (6,47 km²) 1921-hez képest minimális mértékben változott (3 hektárral csökkent).

1921-ben 264, 1939-ben pedig 260, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötödét kitelepítették Magyarországra, több mint egyötöde pedig reszlovakizált. Ezzel a község vegyes lakosságúvá vált, de magyar többségét napjainkig megőrizte. 1991-2011 között lakosságszáma 13,2 %-al csökkent (204 főről 177-re), ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya 52 %-ról 48,6 %-ra csökkent, így már csak relatív többséget alkotnak (a szlovákok aránya 46,9 %). Lakosságának 35,6 %-a református (1921-ben még 79,5 %), 28,8 %-a pedig római katolikus vallású.

A garamvölgyi települést a 13. század közepén említik először, Nogud néven, amikoris báni, illetve később ispáni birtokban van. A 14. század elejére már a Lévai és Haraszty család birtokolja a területet, ami akkorra a lévai várbirtokok közé tartozott. Később az Eszterházy családé lett. 1536-ban 13 portája volt. 1601-ben malom, plébánia és 52 ház állt a községben. 1720-ban 15 adózó háztartása volt. 1828-ban 89 házában 377 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd 1938 és 45 között ismét Magyarországhoz csatolták. Magyar lakossága mellé a második világháború utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. A legutóbbi népszámlálás szerint a még 1910-ben döntő többségében magyarok lakta települést ma csaknem egyenlő arányban lakják magyarok és szlovákok.

A községben sem alapiskola sem óvoda nem található. Református temploma 1793-ban épült klasszicista stílusban.