Nagymánya

A két településből, a Zsitva bal partján található Nagymányából és a jobb parton elterülő Kismányából álló Mánya a Kisalföld északkeleti részén, a Zsitvamentén, a Zoboralja, a Garammenti-hátság és az Alsó-Nyitramente kistájak találkozásánál fekszik. A község központja, Nagymánya 135 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, az 511-es út mentén, Verebélytől 11 km-re délre, Nagysuránytól 13 km-re, Érsekújvártól 26 km-re északkeletre. Kismánya Nagymányától 3 km-re nyugatra, az Érsekújvár-Aranyosmarót vasútvonal mentén fekszik (a vasútállomás a két Mánya között található). Külterületi lakott helye a Nagymánya központjától 1,5 km-re északkeletre fekvő Alsógödörpuszta (Gedra). Határát túlnyomórészt szántóföldek foglalják el, csak az északkeleti határrészen találunk erdőt. A táj a Zsitva-menti síkvidéktől (125-140 méter) kelet felé 230 méterig emelkedik, a Garammenti-hátság legnyugatibb dombsorába megy át. Délről Valkház és Zsitvafödémes, nyugatról Özdöge és Csornok, északnyugatról Gyarak és Szentmihályúr, északról Zsitvagyarmat, keletről pedig Barsfüss községekkel határos. Határa délen egy ponton érintkezik Hulléval. Gyarakkal és Szentmihályúrral közös határa, valamint a Kis- és Nagymányát elválasztó kataszteri határ évszázadokon át Bars és Nyitra vármegyék határát alkotta. Nagymányát az 511-es út Verebéllyel és Udvarddal (20 km), az 1493-as út pedig Barsfüsson (4,5 km) át Bellegszencsével (9 km) köti össze, Kismánya pedig a Verebélyt Zsitvafödémessel (5 km) összekötő 1641-es út mentén fekszik.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1962-ben alakult meg Nagymánya és Kismánya községek egyesítésével. Nagymánya 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, Kismánya szintén kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári járásához. Miután Csehszlovákiához kerültek, 1938-ig előbbi a Verebélyi, utóbbi az Érsekújvári járás része maradt. 1938-1945 között mindkét községet Magyarországhoz csatolták. Nagymánya Bars és Hont egyesített vármegye Verebélyi járásához tartozott, Kismánya 1940. május 15-ig Pozsony és Nyitra egyesített vármegye Érsekújvári járásához, ekkor azonban 4 szomszédos községgel együtt átcsatolták a Verebélyi járáshoz, ezzel leomlott a több évszázados megyehatár a két Mánya között. Csehszlovákiához visszakerülve Nagymánya és Kismánya 1960-ig (a járás megszüntetéséig) a Verebélyi járáshoz, majd az Érsekújvári járáshoz tartozott. Területük a 20. század folyamán nem változott – ma Mánya két kataszteri területét alkotják (Nagymánya – 17,60 km², Kismánya – 3,99 km²).

Mánya a surányi szlovák etnikai tömb részét alkotó, csaknem kizárólag szlovák nemzetiségű (2011-ben 93,8 %) község. Nagymánya a 18. század elejétől folyamatosan szlovákok lakta falu volt, Kismánya viszont egészen az 1945 utáni kitelepítésekig magyar nyelvszigetet alkotott. Nagymányán más környékbeli szlovák községektől eltérően az elmagyarosodás mértéke és a kettős identitás jelenléte a 20. század elején is elhanyagolható volt (1910-ben 6,4 % volt a magyarok aránya és az 1941-es magyar népszámláláskor is csak 4,4 %). Kismányán ezzel ellentétben a magyarság 1880-ban és 1910-ben egyaránt abszolút többséget alkotott (75, illetve 76,5 %-kal) és bár Trianon után a szlovákok aránya megnőtt (1921-ben 41,3 %), a magyar többség a kitelepítésekig megmaradt. A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 84,9 %) római katolikus vallású. 1921-ben Nagymánya csaknem teljesen római katolikus volt (97,4 %), Kismányán kétharmados római katolikus többség mellett a reformátusok aránya 31,1 % volt. A kismányai magyarok kitelepítése után 2011-ben Mányán már csak a lakosság 0,7 %-a vallotta magát reformátusnak. A község lakosságszáma 1991-2001 között lassú csökkenést mutatott (4,3 %-os fogyás 2202 főről 2108-ra), a 2001-2011 közötti időszakra a stagnálás volt jellemző. 2011-ben az összlakosság 87,4 %-a élt Nagymánya (1845 fő) és 12,6 %-a Kismánya (267 fő) településrészeken. A 20. század második felében Kismánya rohamos népességfogyása figyelhető meg (1938-hoz képest lakossága kétharmadát, 1961-hez képest több mint felét elveszítette).

Nagymánya első írásos említése 1259-ből származik, ekkor IV. Béla a falut Tamás comesnak adományozta. 1386-tól a Forgách-család birtoka volt. 1618-tól török hódoltság alá kerül, 1657-ben az elpusztult községek között szerepelt, majd 1663-ban újra elpusztul a törökkel vívott harcok során. A 18. század elején települ újjá, 1712-től a Koller-család lett a birtokosa, egyházközségként 1748-ból alakul újjá Barsfüss filiájából, ekkortól tudunk iskolájáról is. A 18. században épült a Koller-kastély is, valamint a község temploma (1762). A 19. század elején a Malonyay-család volt itt birtokos, melynek nagy szőlőbirtoka és juhtenyészete is volt Nagymányán. A század második felében határához csatolták egy területsávot a Zsitva túlpartján, később itt épült fel az 1894-ben átadott Kistapolcsány-Nagysurány vasútvonal állomása. 1920-ig Bars vármegye határközsége volt, ekkor Csehszlovákiához csatolták, majd 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar uralom alá került. 1962-ben Kismányával egyesítették Mánya néven, az egyesített község központja Nagymánya lett. 2003-ban megszüntették a közlekedést vasútvonalán, de később lakossági tiltakozás hatására visszaállították. Kismányát legkorábban 1279-ben „Mana”, 1376-ban pedig „Kismana” alakban említik írásos források. Kezdetben a galgóci, majd 1386-tól gímesi uradalom része volt, a 15. században vámszedési joggal. A 16. századtól kisnemesi falu, református magyar lakossággal. Református templomát a türelmi rendelet után, 1785-ben építették. 1787-ben 64 háza és 379 lakosa, 1828-ban 79 háza és 548 lakosa volt. 1905-ben alapították tégla- és cserépgyárát, mely a hetvenes évektől vasúti betontalpakat gyártó üzemmé alakult (1985-ben megszűnt). Bár 1920-ig Nyitra vármegye része volt, a szomszédos, Bars megyei Nagymányával közös volt vasútállomása (1894-től „Mánya” néven) és postája is. 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar uralom alá került, 1940-ben Bars és Hont egyesített vármegyéhez csatolták át. 1945 után magyar lakosságának mintegy 60 %-át kitelepítették. 1961-ben még 636 lakosa volt, a következő évben a községet megszüntették és Mánya (Maňa) településrészévé fokozták le.

Mánya mezőgazdasági jellegű község, szlovák tannyelvű alapiskolával és óvodával (Nagymánya településrészen). Nagymánya Hétfájdalmú Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1746-1762 között épült barokk stílusban, szintén barokk kastélya (melyhez védett park tartozik) a 18. század második felében. Kismánya református temploma 1785-ben, Lourdes-i Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1944-ben épült. Határában található a Zsitvai rét Természetvédelmi Terület (Žitavský luh) nagy része.