Nagymácséd
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén fekszik, az Alsó-Vágmente kistájon, a Csipkés-ér mentén, Galántától 8 km-re északnyugatra, Diószegtől 6 km-re északkeletre, Szeredtől 6 km-re délnyugatra. Érinti a 62-es országos főút Diószeg és Szered közötti szakasza. Mellékút köti össze a szomszédos Gánnyal (2,5 km). Északról Szered, keletről Alsószerdahely, délkeletről Gány, délről Galánta, délnyugatról Diószeg, nyugatról Kismácséd, Ábrahám és Kisgeszt községekkel határos. Nyugati határát a Sárd-ér, északkeleti határának egy részét a Dernye alkoja.
A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás), ebben az időben nagyközségi rangot kapott és határközséggé vált (nyugati, északi és keleti határa egyaránt államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között). Területe (14,81 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
A község a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 1793, 1921-ben 1927, 1939-ben pedig 2320, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcserével szlovákokat telepítettek a községbe, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 11,3 %-ról 20,3 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (76,3 %) ma is magyar nemzetiségű. A roma etnikum a népesség 5,4 %-át alkotja. A lakosság túlnyomó része (87,9 %) hagyományosan római katolikus vallású. Az 1991-2011 közötti időszakban a lakosságszám csak kismértékben növekedett (2,5%, 2539 főről 2603-ra).
A 14. században már saját egyháza volt a jó termőföldön, gazdag erdő mellett fekvő falunak, de ennél többet nem tudunk a korai történetéről. A 15. században, és valószínűleg azt megelőzően is a semptei várhoz tartozó királyi birtok volt. a 17. században az Esterházy család birtokába jutott a semptei uradalommal egyetemben, és később az uradalom egyik legfontosabb településévé vált. Érsekújvár 1663-as oszmán kézre kerülése után megszaporodtak a török portyák a környéken, sok pusztítást okozva, ráadásul ezt tetézte az 1679-es pestisjárvány. Épphogy elmúlt a török veszély, a Rákóczi-szabadságharc eseményei érintették a falut, amelynek több lakója részt vett az 1704-es nagyszombati csatában. A háborús idők után gyors gazdasági fejlődésnek indult a földművelésből élő község, a 19. században pedig már a kézművesek is megjelentek. Iskoláját 1776-ban említik először. Az 1848/49-es szabadságharc hadieseményei elkerülték, ám a császáriak sokat zaklatták a falu világi és vallási vezetőit; Mészáros Dávid plébános a császáriakkal szembeni ellenállásra buzdított, amiért az osztrákok elhurcolták, és főbe lőtték. A 19. században sokat küzdöttek a kolerajárványokkal, a század második felében pedig kétszer is nagy tűzvész pusztította a falut. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, az 1920-as években gyakran sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákiához került. A második világháború utáni magyarüldözés súlyosan érintette a falut, 578 lakosát kényszermunkára deportálták Csehországba, 61 családot pedig erőszakkal Magyarországra telepítettek, akiknek a helyére szlovákok költöztek onnan.
A községben magyar (Mészáros Dávid Alapiskola) és szlovák alapiskola, valamint magyar óvoda található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus temploma barokk-klasszicista stílusban épült 1783-ban. Fontos régészeti lelőhely: 48 honfoglalás-kori magyar sírt tártak fel, ebből a temetőből került elő a kereszt alakú nagymácsédi kaptorga is, amely az 1993-ban forgalomba került tízkoronás érmén volt látható.
