Nagyhind
A község a Zoboralja kistájának keleti peremén, a Zsitva völgyétől nyugatra, dombos vidéken fekszik, Verebélytől 7 km-re északnyugatra, Nyitrától 19 km-re délkeletre, Aranyosmaróttól 16 km-re délnyugatra, Kishind közvetlen déli szomszédságában. Mellékutak kötik össze Kalásszal (4 km), Kishinddel (1,5 km) és Zsitvaújfaluval (3 km). Északról Kishind, nyugatról Kalász, délröl (alig 60 méteres szakaszon) Verebély, délkeletről és keletről Zsitvaújfalu községekkel határos. Keleti határa egyben Nyitra és Bars megyék történelmi határát alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Verebélyi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Nyitrai járáshoz. Bár az első bécsi döntés Szlovákiának ítélte, határkorrekció révén 1939. március 15-én Magyarországhoz került és tartozott 1945-ig (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Verebélyi járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, északi és keleti határai egyben államhatárt alkottak Magyarország és Szlovákia között. 1976-tól 1992. január 1-jéig Kishinddel egyesítették Chyndice ("Hind") néven. Területe (5,05 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
Nagyhind a zoboraljai magyar nyelvsziget peremén fekszik, valamennyi szomszédja szlovák többségű. Néprajzi szempontból átmenetet képez a Zoboralja és a Zsitva-vidék között. Peremhelyzete révén az asszimilációnak erősen kitett magyar népessége 2011-ben már csak az összlakosság 17,4 %-át alkotta. 1910-ben 406, 1921-ben 495, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az 1945 utáni reszlovakizációval kezdődő asszimiláció az 1970-es évektől gyorsult fel, 1961-ben még a lakosság 69,3; 1970-ben 49,4 %-a volt magyar nemzetiségű. 1970-2001 között népességének 28,9 %-át elveszítette (492 főről 350-re csökkent lakossága), majd 2001-2011 között további 13,1 %-os népességvesztés figyelhető meg, ezzel párhuzamosan az asszimiláció folytatódásával a magyarok aránya 24,9 %-ról 17,4 %-ra esett. A lakosság túlnyomó többsége (94 %) római katolikus vallású.
A korán lakott település első említett lakói (1234, Hymd) halászok és királyi udvarnokok voltak. 1268-ban Hyndként találjuk, 1287-ben nemeseit említik, ekkor már Gímes várának uradalmához tartozott. A királyi birtok falut rövid időre Csák Máté is elfoglalta, majd Salamon királyi ember, Hynd-i Syke fia Mihály nádori és királyi ember, később a Forgách család birtokolta. 1470-ben Naghyndként ismert, mellette feküdt Kishind. A török korban elfoglalták és kirabolták, lakossága drasztikusan csökkent – ekkoriban Nyitra náhijébe tartozott. A 18–19. századokban lassú fejlődés tapasztalható a falu életében, ekkor a Malonyay, a Paluskay és a Koller családok birtoka volt, illetve később a nagymányai uradalom része. A 18. század végén Vályi még Bars vármegye részeként említi, a 19. században Nyitra vármegyéhez került. 1866-ban a fagykár, 1867-ben pedig jégverés sújtotta a mezőgazdaságból élő falu lakosságát. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, s csak 1939-ben csatolták újra Magyarországhoz. 1976-ban Nagyhind és a szlovák lakosságú Kishind Chyndice ("Hind") néven egyesült, 1992. január 1-jével pedig újra önállósultak. Magyar alapiskoláját 1976-ban szüntették meg.
A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Szűz Máriának szentelt, 13. századi eredetű, eredetileg román stílusban épült római katolikus templomát 1746-ban barokk stílusban alakították át.
