Nagybodak
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén, az Öreg-Duna és a bősi erőmű üzemvízcsatornája közötti szigeten, Dunaszerdahelytől 25 km-re délnyugatra, Bőstől 12 km-re északnyugatra fekszik. Területének nagy része a Duna-ártéri Természetvédelmi Területre esik. Keresztülhalad rajta a mesterséges szigeten végighaladó út, mely Bős és Vajka (9 km) felé teremt összeköttetést. A légvonalban csak 2,5 km-re levő Felbártól 1992 októbere óta elválasztja az üzemvízcsatorna. Északkeletről Felbár és Csallóköznádasd, északnyugatról Vajka és Doborgaz, délnyugatról Dunasziget, Kisbodak és Dunaremete, délkeletről pedig Baka községekkel határos. Délnyugati határát az Öreg-Duna alkotja, mely egyben államhatár Szlovákia és Magyarország között.
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-1988 között Nagybodakhoz tartozott. A község területe 11,3 %-al (19,09 km²-ről 16,94 km²-re) csökkent, amikor a Dunán túlra eső határrészeit a trianoni határ megvonásával elveszítette. 1988 után Felbárnak az üzemvízcsatornán túlra eső határrészeit (5,06 km²) Nagybodakhoz csatolták, így alakult ki mai, 24,75 km²-es területe.
A község népessége az elmúlt száz évben folyamatosan csökkent, 1910-hez képest 2011-re lakosságának háromötödét elveszítette. Az elvándorlás a második világháború utáni évtizedekben gyorsult fel, Nagybodakot sokáig építési tilalom is sújtotta. Még 2001-ben is szinte kizárólag magyarok lakták, a betelepülők révén azonban 2011-re a szlovákok aránya ugrásszerűen megnőtt (15,6 %-ra). A járás legritkábban lakott (12 fő/km²) községe. A lakosság túlnyomó többsége (91,3 %) római katolikus vallású.
Neve először egy 1272-ben kelt oklevélben szerepel Bodak alakban. További megjelenési formái: 1290-ben Bodak, 1330-ban Bodak iobagionum udvornicorum, 1467-ben Wamosbodak, 1512-ben Nagy Bodak, 1948-ban Bodíky (a Wamosbodak név minden bizonnyal arra utal, hogy a faluban vagy közelében vámszedőhely volt). A falu 1272-ben pozsonyi várbirtok, 1455-ben vitéz Temesközi Bálint pozsonyi várkapitány a földesura. Az 1553. évi portális összeírásban 14 portával mint királyi birtok szerepel, majd a 17. században az Amadéké, ezután a gróf Pállfyak birtoka, mellettük a Kánya és gróf Cseszneky családok is rendelkeztek a faluban kisebb birtokrésszel. A 18. század közepén Mikovíny Sámuel tervei szerint védőtöltéssel, gáttal vették körül. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 87 házzal és 625 lakossal szerepel. A Duna partján épült község lakói ősidők óta a Dunából próbálták megkeresni mindennapi megélhetésüket. Főleg halászattal foglalkoztak, de jövedelmük másik része a dunai vízmalmok üzemeltetéséből származott. A 19. század végén a község közelében az itteni dunai ágon még 14 malom üzemelt. 1960-ban közigazgatásilag Felbárhoz csatolták, 1988-ban visszanyerte önállóságát. Az 1990-es évek elején a dunai felvízcsatorna és a Nagy-Duna közé szorult, így kapcsolata megszakadt Felbárral.
A községben sem iskola, sem óvoda nem működik. Római katolikus (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1994–95-ben épült. Határában számos, fürdésre alkalmas hely található. A Duna-holtág gazdag növény és állatvilággal rendelkezik.
