Nagyabony

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől 4 km-re északnyugatra fekszik, a Komárom-Pozsony vasútvonal mentén (megállóhely). Egybeépült a szomszédos Nemeshodossal. Határa hosszan elnyúlik északkeleti irányban, egészen a Kis-Dunáig, területén folyik keresztül a Kis-Duna Tőkési-ága, amely egyaránt alkalmas halászatra és üdülésre. Belterületébe ékelődik az egykori folyómeder, a 20. század elején még vízzel, ma kis erdősávval borított "Tó". Az 572-es (Dunaszerdahelyt Pozsonnyal összekötő) országút érinti a települést, mellékút kötik össze a 63-as főúttal (1,5 km). Délkeletről Dunaszerdahely, keletről Nemeshodos, délről Egyházkarcsa és Királyfiakarcsa, nyugatról Diósförgepatony, északról Hidaskürt (Sorjákosi kataszter) és Tallós községekkel határos.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1899-től hivatalos magyar neve Nemesabony volt. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). Területe csak minimális mértékben változott az elmúlt száz év során (1921-ben 18,17 km², 2011-ben 18,13 km²).

A község lakossága ugyanannyi volt 1939-ben és 1991-ben, 1991-2011 között azonban egyötödével nőtt. Magyar lakosságának egy részét a második világháborút követően áttelepítették Magyarországra, helyükre északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Ennek következtében az addig majdnem színmagyar lakosságú településen egy jelentős szlovák közösség is létrejött. Az utóbbi két évtizedben megháromszorozódott a szlovákok aránya, ma már a népesség egyötödét alkotják, a magyar nemzetiségűek aránya 74 %-ra csökkent. A községben népes roma közösség is él (15,9 %).

A Csallóköz legrégibb településeinek az egyike. A mai falu területe évszázadokon át mocsaras, nádas terület volt. A község azon a földön keletkezett, amelyet III. István király adományozott Csehországból érkezett telepeseknek. 1162-ben „terra Oboni” alakban említik először. Később „Fulobon, Csukár-Nagy Abony, Felabony, Nemesabony, Csallóköz-Abony” néven szerepel az írott forrásokban. Neve az ősi magyar Aba személynévből származik. Lakói Pozsony várának várjobbágyai voltak, akiknek II. András kiváltságokat adott, melyeket 1236-ban IV. Béla is megerősített. 1240-ben és 1256-ban a 3 falura terebélyesedett Abony a szintén három vagy kéthelyes Karcsaiakkal állott perben. 1298-ban Felabonyban III. András 300 holdat Olgyay András fia Péter mesternek adományozott Rajna menti hadakozásoknál szerzett érdemeiért. Ugyanezen hadakozások során szerzett érdemeikért 1299-ben III. András király Felabony várjobbágyait is nemesi rangra emelte. 1332-ben már három Abony nevű falu létezett a község területén az esztergomi káptalan oklevele szerint. 1336-ban és 1346-ban Csukárabonyt említik. Felabony nemeseit 1356-ban I. Lajos király is megerősíti, azzal hogy ellenség támadása esetén kötelesek hadba vonulni. 1360-ban több más helységgel Abonyt megkapják az óbudai Szent Klára apácák. 1364-ben az abonyi nemesek pert vesztenek ellenük. 1380-ban I. Lajos Csukárabonyt, Nagyudvarnokot és Barlabást Pókatelki Miklós fia Jakabnak és testvéreinek Jánosnak és Tamásnak adományozza. Későbbi történelme során is több nemesi család birtoka volt. 1828-ban 131 házában 940 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A községnek 1895-től vasútállomása és postahivatala is van. A település még a 20. században is gyakran Nemesabony néven lett említve. Hajdan a község határában feküdt a török időkben elpusztult Nádvár község, amelynek napjainkban már csak egy dűlőnév őrzi az emlékét. A 20. század elején a településhez tartoztak még Bárányos, Lelkes és Szellő majorok, illetve Molnár-tanya, valamint a Nemesabonyi-rét.

Napjainkban 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezik. A helyi születésű Bihari János cigányprímás, zeneszerző emlékére 1964 óta megrendezik a Bihari János Napokat. Római katolikus (Szentháromság-) temploma 1761-ben barokk, a templommal szembeni háromszög alaprajzú kápolna neoklasszicista, az Ordódy család ma már nem látható kastélya 1760–65 között rokokó stílusban épült. A községben bútorgyártó- és fémmegmunkáló üzemek működnek. Határában a II. világháború utáni években halastavakat létesítettek.