Málas
A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nyíri-patak (Negyedik Sár, Nyrica) partján, Zselíztől 13 km-re nyugatra, Lévától 26 km-re délnyugatra. A községen áthalad a Dunamocsot Nagysallóval összekötő 588-as út, mely a falutól északra csatlakozik a 75-ös országos főúthoz. Délről Farnad, északról és északkeletről Nagysalló, északnyugatról Fakóvezekény, nyugatról pedig Cseke községekkel határos. Déli határa Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (15,98 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
A 18. században szlovákokkal betelepített falu lakossága a 19. századra túlnyomórészt magyarrá vált. 1910-ben 691, 1921-ben 702, 1939-ben pedig 823, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 10,7 % volt. 1945 után magyar lakossága teljes egészében reszlovakizált, éa belső telepesek is érkeztek a községbe, ennek eredményeként 1961-ben lakosságának többsége szlováknak vallotta magát (51 %), 1970-re azonban már ismét a magyarok kerültek többségbe. 1939-1991 között népességének 28,8 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 15,6 %-os népességvesztés következett (586 főről 493-ra). 2001-2011 között a szlovákok aránya 47,2 %-ról 61,3 %-ra nőtt, a magyaroké 51,4 %-ról 36,5 %-ra csökkent, ezzel ismét megfordult a nemzetiségi arány és Málas szlovák többségűvé vált. A romák aránya 4,4 %. A lakosság többsége (78,5 %) római katolikus vallású. Egyetlen külterületi lakott helye Alsóármapuszta, ahol 2011-ben 14 állandó lakos élt (az összlakosság 2,8 %-a).
Első okiratos említése 1156-os, ekkor Malos néven jelenik meg. 1277-ig a honti váruradalom része, mikoris IV. László az esztergomi prépostságnak adta, ám később a káptalané lett. 1274-es említése Malas, Malos, 1286-os Malws, 1297-es Kydymalusy, 1303-as Puszta Malas, míg 1327-es Mendscenthmalasa. A 14. század elején Károly Róbert Tapolcsányi György ispánnak adta Malas települést, majd 1333-ban egy része az egri érsekségé lett. 1527-ben, Szapolyai János adománylevelében Málast pusztaként jelenik meg. 1535-ben már megkülönböztetik Kis- és Nagymálast, amely a Málasy és Kálnay családok birtoka volt. A törökkel vívott harcok során a község több alkalommal elpusztult, a 18. században szlovákokkal telepítették újra, akik a 19. századra magyarrá váltak. 1655-től 1736-ig fennállt kálvinista egyháza. 1720-ban 14 az adózók száma. 1828-ban 61 házában 397 lakos élt. A község központjában a mai kultúrház helyén állt egykor az Erdődyek kastélya. Későbbi birtokosai a Balogh, Hunyady, Foglár, Rainprech és Veress családok, akik egészen 1945-ig birtokolták a községet. Az 1851-ben még 70 lakosú Kismálas puszta a 20. század során elnéptelenedett, és az 1970-es években a majorság is megszűnt, akárcsak a 19. században létesített Perespuszta. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A kitelepítések Málast nem érintették, magyar lakossága teljes egészében reszlovakizált. 1948-ban állami gazdaság létesült a községben, mely elsősorban állattenyésztéssel foglalkozott.
A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1907-ben épült neogótikus stílusban. Alsóármapuszta 19. századi kastélyának már csak romjai állnak.
