Lontó
A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének keleti oldalán, az Egeres-patak (Lontó-patak) mentén fekszik, Ipolyságtól 23 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Peszektergenyével (7,5 km) és Ipolyszakállossal (4 km). Határának legnagyobb része dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, keleten egészen az Ipolyig nyúlik. Nyugatról Peszektergenye és Garamsalló, délről Ipolyszakállos, északról és északkeletről pedig Szete községekkel határos.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1920-1923 között az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (15,06 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
1910-ben 822, 1921-ben 803, 1938-ban pedig 881, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1920-ban szlovák telepesek kaptak földet határában, ennek eredményeként 1930-ban a lakosság 19,2 %-a már szlováknak vallotta magát (172 fő, ez 1941-re 59-re csökkent). 1938-ban 18 izraelita vallású lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának 12,7 %-a elmenekült, nagyobb része reszlovakizált és lengyelországi szlovák reemigránsok is települtek a faluba, ennek ellenére magyar többségét megőrizte (1961-ben 79,9 %). 1938-2001 között népességének 21,7 %-át elveszítette, 2001-2011 között azonban már 11,6 %-os népességnövekedés (629 főről 702-re) figyelhető meg. 2011-ben a magyar nemzetiségűek enyhe többséget alkottak (53,8 %), 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 21,6 %-ról 40,3 %-ra növekedett. A lakosság 28,7 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (86,2 %) római katolikus vallású.
Lontó első okiratos említése 1236-as. Ebben a században Lomptow és Lumpton írásalakban szerepel. Birtokosai Kázmér comes, illetve fiai, Pongrácz és Péter. 1240-ben egy azóta nyomtalanul eltűnt Kesztóc (Kestuz) nevű faluról is beszámolnak az oklevelek. Egy 1473-ban kelt oklevél Possessio Lonto néven Lévai Cseh Péternek adott királyi zálogként említi. A község 1552-ben török uralom alá került, ekkor a Honti náhijébe sorolták be. 1724-ben a megyei közgyűlés színhelye. A 18. századtól kezdve birtokosai sorában találjuk a Szent-Ivány-, a Majthényi-, a Rakovszky-, az Okolicsányi-, a Podhorszky-, a Bossányi-, a Bainville-, a Fejérváry-, a Rajner-, a Ferenczi-, a Vaskovics-, a Szabadhegyi-, a Jekelfalussy-, a Rakovszky- és a Thék-családokat. A bútorgyáros Thék Endre kastélya értékes történelmi gyűjteményével kiemelkedő nevezetessége volt a községnek. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1920-ben 7 szlovák család kapott földet a község határában (Szlovákmajor), a telepen 1929-ben jubileumi iskola is létesült, 1930-ban már 172 szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során újabb szlovák telepesek érkeztek Lontóra. A második világháború után az uradalmi földek az állami gazdaság használatába kerültek, majd 1956-ban létrejött a mezőgazdasági szövetkezet. 1983-ban magyar alapiskoláját megszüntették. 1990 után mind az állami gazdaság, mind a szövetkezet megszűnt. 2000 után felgyorsult (az elsősorban Poprád környéki) roma családok betelepülése a községbe.
A községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Szent Annának szentelt római katolikus temploma a 18. század első felében épült barokk stílusban. Számos kastélya és kúriája (a 20. század elején 11 kúria volt a községben) közül az egyetlen épen maradt klasszicista stílusú egykori Jekelfalussy-kastélyban ma szociális otthon működik.
