Lidértejed

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz középső részén, található, a község központjától 0,5 km-re nyugatra, Dunaszerdahely szomszédságában, a 63-as főút közelében. Teljesen egybeépült Pódafával.

1940-ig önálló kisközség, azóta Pódatejed község három településrészének és kataszteri területének egyike. A legnagyobb területű közülük (3,24 km²), a községterület 53,9 %-át alkotja. 1921-hez képest területe 8 %-al csökkent (3,52 km²-ről) Zöldfa területének Dunaszerdahelyhez csatolásával (1957). 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás).

1921-ben 304, 1939-ben 362, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 477-en éltek itt, a község lakosságának 54,4 %-a. Pódatejed legnépesebb településrésze.

13. századi okleveleink általában csak Tejed nevű községet említenek minden további megkülönböztetés nélkül. Első említése egy 1231-ből származó oklevélben található Teyed alakban, mint a pozsonyi vár tartozéka. Nevének további megjelenési formái: 1355-ben Legerteyed, 1496-ban LiderTeyed, 1773-ban LéderTejed. 1231-ben és a további években a pozsonyi vár tartozéka; 1667-ben a Végh, a Méhes és a Balogh család osztozkodik az itteni birtokon. A 18. században a Cseszneky, Hegyi és Orosz családok bírtak itt földeket. Később kisebb nemesi birtokokra oszlik, majd a 19. században a Frank család vásárol határában nagyobb birtokot, és épít itt tetszetős úri lakot. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 28 házzal és 210 lakossal szerepel. Az Apátúri dűlő neve arra emlékeztet, hogy a valaha a bencés rendnek voltak földjei a falu határában. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta, majd 1938. november 2-tól, az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarországhoz tartozott. 1940-ben Pódatejed néven egyesítették Pódafával és Csenkeszfával.

Ld. Pódatejed