Leszenye
Leszenye a Balassagyarmati-medence északi részén, 170 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Leszenyei-patak partján, Balassagyarmattól 7 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 21 km-re délnyugatra, Ipolyságtól 31 km-re keletre. Határa 150-215 méteres magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje (patakmenti ligeteket leszámítva) és külterületi lakott helye nincs. 2010-ben területének 81,6 %-át (603 ha) szántóföldek foglalták el. Délről Ipolyharaszti, nyugatról Terbegec, északkeletről Apátújfalu, keletről pedig Tótgyarmat községekkel határos. Északkeleti határa a Szelényi-patak mentén húzódik. Keleti határa 1920-ig megyehatárt alkotott Hont és Nógrád vármegyék között. A 2599-es út Ipolyharasztin keresztül Kóvárral, a 2606-os út Terbegecen (4 km) át Gyürkivel (7 km), valamint Apátújfaluval (2,5 km), a 2608-as út pedig Tótgyarmattal (4,5 km) köti össze.
A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Kékkői járás része lett. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1949-1960 között ismét a Kékkői járáshoz, 1960-1968 között pedig a Losonci járáshoz tartozott. Területe 1910/38-hoz képest (7,37 km²) csak minimális mértékben változott (2011-ben 7,39 km²).
Leszenye vegyes szlovák-magyar lakosságú község, ahol az elmúlt 140 évben tartott népszámlálások alapján képlékeny etnikai identitás képe rajzolódik ki. Míg 1880-ban lakosságának 62,1 %-a, 1910-ben már 86,4 %-a magyarnak vallotta magát, 1921-re ez az arányszám 26,5 %-ra esett vissza. 2011-ben 522 lakosa volt, melynek 85,8 %-a volt szlovák, 10,7 %-a magyar nemzetiségű. A kettős identitás erősségét jelzi, hogy a magyar anyanyelvűek aránya csaknem négyszerese (37,9 %) a magyar nemzetiségűeknek, valamint az is, hogy 1991 óta óriási eltérések mutatkoznak a magukat magyarnak vallók számában (1991-ben 18,5 %, 2001-ben 41,2 %, 2011-ben 10,7 %). A lakosság négyötöde (2011-ben 80,7 %) római katolikus vallású, az evangélikusok arányszáma 1880 óta a felére csökkent (1880: 29,8 %, 1921: 21,5 %, 2011: 14,6 %). 1991-2016 között a népesség lassú, de folyamatos csökkenése (13,2 %-os fogyás, 590 főről 512-re) figyelhető meg. Népsűrűsége (2011-ben 70,6 fő/km²) meghaladja a járási átlagot.
Első írásos említése 1244-ből ered, ekkor „Lezene” alakban említik először. Már a 13. században templomos hely volt. 1342-ben Litva várának tartozéka, majd a mohácsi vészig a Hont-Pázmány nembeli Leszenyei család birtoka. 1598-ban egy török támadás során a falu és annak temploma is elpusztult. A 17. század végén és a 18. század elején evangélikus szlovák családok települtek be a faluba. A 18. századtól kezdve a Majthényi család volt fő birtokosa. 1715-ben 11 ház állt a faluban. 1752-ben evangélikus templomát a császári hatóságok rendeletére lerombolták. Első pecsétje 1776-ból ismeretes, első iskoláját 1790-ben építették. A Majthényiak a már a 17. század óta fennálló kúriáját 1795-ben klasszicista stílusban építtették át. A 18. század végén határának nagy részét még erdő borította, melyet a 19. század második felére kipusztítottak. 1828-ben 61 háza és 367 lakosa volt. 1920-ig Hont vármegye Ipolynyéki (1880-ban még Nagycsalomjai) járásához tartozott. 1938. novemberétől 1944. decemberéig újra magyar fennhatóság alá került. A második világháborúban 9 lakosa esett el a frontokon. A Szovjet Hadsereg 1944. december 27-én vonult be a faluba. 1948-ban állami gazdaságot hoztak létre. A község 1970-ben volt a legnépesebb, ekkor 639 lakosa volt. 1971-től közös helyi nemzeti bizottság irányította Leszenyét és Nagycsalomját. Az egykori Majthényi-kúria épületét 1990-ben a kultúrház építése során lebontották.
A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1730-ban késő barokk stílusban épült, a 19. század végén neoromán stílusban építették át. Evangélikus temploma 1996-ban épült.
