Leléd

A község a Helembai-hegység északi lejtőin, az Ipoly jobb partjának közelében, az Alsó-Ipolymente völgyében, illetve az Ipolymenti-hátság dombvidékén fekszik, Párkánytól 11 km-re északkeletre. Zsákfalunak számít, az 564-es (Párkány-Deménd) úttal mellékút köti össze a szomszédos Bajtán (2 km) keresztül, a közeli Szalkára (3 km) mezőgazdasági út vezet. Északnyugatról Ipolyszalka, nyugatról Bajta, délkeletről Helemba, keletről pedig Letkés községekkel határos. Keleti határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között és az Ipoly korábbi medrét követi, mely több helyen eltér a mai folyásiránytól. Területének mintegy felét erdő borítja.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Szobi járásához (1886-ig a Szalkai járáshoz) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1938-1940 között Bars-Hont vármegye Szobi járásához, majd 1940-től Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott). A trianoni határ megvonásával területe 19 hektárral (8,42 km²-ről 8,23 km²-re) csökkent, azóta lényegében változatlan.

A 18. században betelepített szlovák lakosai a 19. századra magyarrá váltak. 1910-ben 553, 1921-ben 627, 1939-ben pedig 575, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népessége 30,4 %-át elveszítette (575 főről 400-ra csökkent), majd 1991-2011 között további 6,2 %-os csökkenés (375 főre) figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (81,9 %) ma is magyar nemzetiségű és római katolikus vallású (85,1 %), a szlovákok aránya 1991-2011 között csak csekély mértékben nőtt (9,3 %-ról 12,8 %-ra).

Már a honfoglalás korában lakott, s hasonlóan a régió több településéhez, ez is az esztergomi érsekség ősi birtokállományához tartozott. Nevével először 1262-ben kelt oklevélben találkozunk. A helység „Széles földek a vár alatt" nevű dűlője érdekes történelmi nevezetességű eseményre utalhat. A török korban Leléd is elpusztult, lakossága helyére ekkor szlovákokat telepítettek, akik az idők során teljesen elmagyarosodtak. Mind a 18., mind a további századokban is főként mezőgazdasággal, ezen belül is szőlőtermesztéssel foglalkoztak lakosai. 1715-ben malom és 20 adózó volt a településen. 1828-ban 74 házában 447 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, s 1938–45 között újra Magyarországhoz része volt. A második világháborúban, hasonlóan a környező településekhez, Leléd is komoly károkat szenvedett. A környékbeli falvakhoz hasonlóan itt is évszázados múltra tekint vissza a szőlőművelés, mára azonban a földek nagy részét felhagyták. Határában egykor malom is állt.

A községben magyar óvoda és szociális otthon ("Ipoly") működik. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus temploma 1752–74 között barokk stílusban épült. Határának egy része az 1966-ban létrehozott Kovácspataki-dombok természetvédelmi területhez tartozik.