Komáromfüss

Kolozsnéma az Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 16 km-re délkeletre, Komáromtól 29 km-re nyugatra, Gönyűvel szemben, a Duna bal partján fekszik a történelmi Komárom vármegye területén. 2006 óta a Morava hajó biztosítja a kishatárforgalmat Gönyű felé. Keletről Nagykeszi, nyugatról Komáromfüss, délről Gönyű és Nagyszentjános községek határolják. Áthalad rajta a Nagykeszit (6 km) Füss-sel (5 km) összekötő mellékút. Érinti a Duna töltésén haladó Duna-menti nemzetközi kerékpárút.

Község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. Többnyire csak Füss néven ismert. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott nagyközségként, 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. Csehszlovákiához csatolva 1949-ig a Komáromi járáshoz, 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz, majd 1960 óta újra a Komáromi járáshoz tartozott. Területe kisebb változásokat mutat 1921 óta. 1939-ig területe 17,87 km²-ről 18,74 km² (87 hektárral) növekedett a szomszédos Kolozsnéma és Tany rovására. 2001-2011 között 12 hektárral csökkent területe (18,62 km²-re) az államhatár megváltozása miatt.

Lakosságának döntő hányada magyar nemzetiségű. A lakosság száma lassú csökkenést mutat, az utóbbi két évtizedben a magyarok aránya rohamosan csökken, a szlovákoké növeszik. Lakosságának többsége (több mint kétharmada) római katolikus vallású.

A 13. században Fys néven említik először III. Ince pápa 1216-iki, pápai tizedre vonatkozó összeírásában - ez időben a pannonhalmi apátság birtoka. Volt azonban egy másik Füss is 1268-ban - Fyuz és Fyus alakban - ami komáromi várföldként volt ismert. Később Nagy és Kis jelzőkkel is illették. Kisfüss idővel elpusztult, illetve a mai község határába olvadt. István pannonhalmi apát a települést 1383-ban a vár volt jobbágyainak, Nagyfüss és Kisfüss előnevü nemeseknek adományozta. Neve 1604-től mint Nagvfüss marad fenn, amelynek részeit Füssy István Tóth Istvánnak és Akay Istvánnak zálogosította el. 1700-ban a Galánthai Balogh család később, a főapátságon kívül a Ghyczy-, a Szabó-, a Matkovich-, a Kajdacsy-, az Orbán-, a Pázmány- stb. családok birtokolták. A 18. században itt is megjelent a reformáció, ám a helyi egyházközséget 1737-ben felszámolták. Korábban a török időket is megsínylette, később, 1867-ben teljesen le is égett. Trianonig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Később az 1965-ös nagy árvíz is komoly károkat okozott a településen.

A faluban már nem működik magyar tannyelvű alapiskola, csak óvoda. Jelentősebb nevezetessége temploma mellett álló, 19. századi kolostora.