Komaróc

A község a Kanyapta-medence keleti részén, 200 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Szepsitől 14 km-re délkeletre, Kassától 23 km-re délnyugatra. A falun áthalad a Nagyidát (5 km) Buzitával (6 km) összekötő országút, mellékút köti össze a szomszédos Szesztával (3 km). Területén keresztülhalad a Kassa-Torna vasútvonal, de megállóhelye nincs. Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Szeszta, keletről Nagyida, délről pedig Perény-Hím községekkel határos.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). Területe (8,50 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 445, 1921-ben 454, 1938-ban pedig 496, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2001 között népessége 11,7 %-al csökkent (446 főről 394-re), a 2001-2011 közötti időszakra a lakosságszám stagnálása jellemző. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 89,5 %-ról 68,5 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 10,5 %-ról 27,9 %-ra növekedett. A magyar anyanyelvűek aránya (83,1 %) számottevően meghaladja a magyar nemzetiségűekét. Az 1921-ben még református többségű (54,4 %) faluban 2011-ben csaknem ugyanannyi volt a reformátusok (42,8 %) és a római katolikusok (41,8 %) aránya, 1921-hez képest a görög katolikusok aránya a felére csökkent (20 %-ról 10 %-ra).

Első írásos említése 1365-ben történt Kamarouch néven. Kezdetben a Szikszayakhoz tartozott a település, majd királyi birtok lett, az uralkodó pedig 1402-ben a Perényieknek adományozta. 1427-ben 24 portát számláltak a faluban, amely mintegy 120 lakost jelentett. 1430-ban Nagyida várának tartozéka volt. 1553-ban Perényi Ferenc a birtokosa, ekkor 9 portája volt. 1630 körül Kecskemét környékéről telepítettek be új lakosokat a törökök. A 18. század elején a harci cselekmények és az 1710-es pestisjárvány miatt csaknem elnéptelenedett, 1715-ben csak 8 család lakta. A község pecsétje 1754-ből való. 1828-ban 76 háztartást tartottak nyilván, a lakosok száma 540 volt, közülük 273 volt római katolikus és 267 református vallású. 1831-ben a kolerajárvány számos áldozatot követelt a faluban. Határa korábban mocsaras, vizenyős terület volt, melyet a 20. századra mezőgazdaságilag művelt földekké alakították. 1881-ig Abaúj, majd 1881-1920 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 végén több hétig állt környékén a második világháború frontja és súlyos károkat szenvedett. Alapiskoláját és óvodáját (melyekben ekkor már csak szlovák nyelven folyt oktatás) a 21. század elején megszüntették.

Református temploma a 19. század elején épült klasszicista, a római katolikus templom pedig 1928-ban szecessziós stílusban. A faluban a népi építészet számos szép alkotása található.