Kolta

Kolta Érsekújvártól 19 km-re keletre, Komáromtól 35 km-re északkeletre, a Garammenti-hátság nyugati részét alkotó dombsor nyugati oldalán, a Párizs-patak (mely a határában ered) felső folyásánál fekszik. A falut északról a 287 m magasságig emelkedő Hosszúhegy (Dlhý vrch), északkeletről a 270 m-es Kezrik-hegy, keletről pedig a 272 m-es Kopanica (Svinský vrch) övezi. Határa 156-287 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik, maga a faluközpont pedig 174 m-en. Határában a 20. század elején még számos lakott puszta és major létezett, mára csak Vadalmás-, Krászna- és Stepnicapuszta létezik ezek közül, Pirtye egybeépült a faluközponttal, míg a Jászfalu közelében, de továbbra is Kolta határában fekvő egykori Lucskópuszta (Lučka) ma Jászfalu belterületét alkotja, lakossága pedig Jászfaluét gyarapítja. Ófalu és Rózsapuszta mezőgazdasági telephelyek (előbbi romokban), míg Károlyhalom (Kostolný majer), Gyükipuszta (Duky), Sürü- és Lacsaypuszta teljesen eltűnt. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egyhatodát erdő borítja (Vadalmás, Alsó- és Felső Gyüki-erdő). Nyugatról Komáromszemere és Komáromcsehi, északkeletről Fajkürt, keletről Cseke és Farnad, délről Jászfalu községek határolják. Északkeleti és keleti határa évszázadokon keresztül, a vármegyék kialakulása óta Komárom vármegye keleti határát alkotta (Barssal és Esztergommal), keleti határa ma is járáshatár az Érsekúkvári és a Lévai járás között. Áthalad rajta a 75-ös (Érsekújvárt Ipolysággal összekötő) főútvonal, melyhez itt csatlakozik a Komárom felől érkező 589-es főút. Mellékút köti össze Komáromcsehivel (4 km). A tervek szerint határán vezet majd keresztül a leendő R7-es gyorsforgalmi út.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (1910-1940-ben 25,83 km², 2011-ben 25,85 km²) csak minimális mértékben változott az elmúlt évszázad során, Jászfalu határából 2 hektárt csatoltak hozzá 1950 után.

Kolta a szlovák-magyar nyelvhatár közvetlen közelében fekvő, a 20. század első felében még vegyes szlovák-magyar lakosságú, mára csaknem teljesen szlovák nemzetiségűvé vált község. A magyar nemzetiségűek aránya 1991-ben még 4,6 %, 2011-ben már csak 1,9 % volt. A török háborúk pusztításai után szlovákokkal újratelepített falu lakossága a 19. század második felétől rohamosan elmagyarosodott, míg 1880-ban ugyanannyi volt a szlovákok és a magyarok aránya, 1910-ben már a többség (69,3 %) már magyarnak vallotta magát. A Csehszlovákiához csatolás utáni első népszámláláskor (1921) ismét az 1880-as egyensúly állt helyre (46,5 % magyar, 47 % szlovák), míg 1930-ban már a lakosság túlnyomó többsége (72,7 %) szlováknak vallotta magát, a magyar nemzetiségűek aránya 20,2 %-ra esett vissza. A község Magyarországhoz csatolása után, 1941-ben újra magyar többséget (72,7 % magyar, 20,2 % szlovák) mutatott ki a népszámlálás, majd Kolta magyar nemzetiségű zsidó lakosságának elpusztítása (1938-ban 102 fő) és az 1945 utáni belső telepítések egyaránt hozzájárultak a 20. század második felére a végleges nemzetiségváltáshoz. 1880-ban 1452, 1910-ben 1545, 1941-ben pedig már 2234 lakosa volt a községnek, tehát 60 év alatt lakossága több mint másfélszeresére nőtt, a 20. század második felében azonban a folyamat megfordult és az 1941-1991 közötti fél évszázadban egyharmadával csökkent a lakosságszám. 1991-2011 között tovább folytatódott a lassú lakosságcsökkenés (1498 főről 1407-re). A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 91 %, 2011-ben 87,2 %) római katolikus vallású.

A vidék első lakói a kelták voltak, a Tatárjárás-dombon tárták fel településük nyomait. A honfoglalás után a Huba-nemzetség tagjai telepedtek le a mai Kolta területén. Első írásos említése 1337-ből származik, nevét puszta személynévből eredeztetik magyar névadással. 1469-ben a Kacsics rendbeli Oswald birtokaként említik, ki Kürthy néven szerepel. A Kürthy-család egészen a jobbágyfelszabadításig a falu hűbérura maradt a szomszédos Fajkürttel együtt. A falu a török harcok idején elpusztult, 1552-ben csak 5 lakóháza maradt. A korábbi magyar lakosság helyére a Kürthyek szlovákokat telepítettek be. Kolta határában feküdtek a török időkben elpusztult Kerekszállás és Harangozó falvak. Harangozó és Kerekszállás is egyházas hely volt, előbbit utoljára 1636-ban, utóbbit 1669-ben említik. 1669-ben zajlottak le a leghevesebb harcok a Pálffy gróf vezette magyar és a török seregek között. A 18. században a falu népessége növekedett, önálló egyházközséggé 1807-ben alakult (azelőtt Jászfalu filiája volt). Vásáros hely lett, a század második felében német bevándorlók is érkeztek, akik a környéken egyedülálló módon egy szélmalmot is építettek (1906-ban égett le).1853-55 körül a legnagyobb birtokosa fajkürti és koltai Kürthy Lajos, kinek Koltán és a falu határában ebben az időben 709 hold (kb. 425 ha) földbirtoka volt. 1851-ben lakosságának több mint egyötöde (362 fő) tartozott az izraelita felekezethez. 1891-ben 1484-en lakták. Komárom vármegye 1907-ben megjelent monográfiájában (Borovszky) 212 házáról és 1500 lakosáról írnak. Ekkor még Kerekszállás határdombjai láthatóak voltak. A Szombathelyi család szeszfőzdét is létesített a faluban. A századfordulón postahivatal és takarékpénztár, valamint törzsjuhászat (merinó) is működött itt. 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A 20. században a háborús bűnösként kivégzett Jaross Andor apja, Jaross Vilmos volt a falu fő birtokosa. Számos kúria és úri nyaraló állt itt: Jaross-kúria, Szombathelyi-kúria, Dunkly-nyárilak, Mészáros-kastély (1905), Kürthy kastély és Kürthy kúria. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosságát koncentrációs táborba hurcolták. 1945. március 27-én érte el a front, majd újra Csehszlovákia része lett. 1949-ben megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet (JRD). A 20. század második felében a korábban vegyesen szlovákok és magyarok lakta község csaknem teljesen szlovákká vált.

Mezőgazdasági jellegű község. Koltán a szomszéd községek (Komáromcsehi, Komáromszemere) lakosságát is szolgáló teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda működik. Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának szentelt római katolikus temploma későbarokk stílusban épült a 18. század végén. Egykori számos kúriájából és kastélyaiból csak a 18. századi Kürthy-kúria és a neogótikus stílusú Mészáros-kastély (1905) maradt meg. A templom előtt áll egy 19. századi Mária-szobor, a közeli parkban pedig Anton Bernolák mellszobra. A községben megmaradt az egykori zsidó temető is, valamint a Jaross-család sírkápolnája és számos szakrális kisemlék.