Kolon
A község a Zoboralján, a Tribecs részét alkotó Zsibrica-hegy délkeleti lábánál és a 356 méterig emelkedő Koloni-hegy (Pilis-hegy) északi oldalán fekszik, a Bocega-patak mentén, Nyitrától 11 km-re északkeletre, Aranyosmaróttól 20 km-re nyugatra, az előbbi két várost összekötő 65-ös út mentén. Délnyugatról Pográny és rövid szakaszon Csitár, északról Zsére és Gímes, keletről Bélád, délről pedig Nyitrageszte és Család községekkel határos. Déli határát érinti az R1-es autópálya is. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, a 19. században még létező Koloni-erdő és Sík-erdő mára eltűnt, csak a Koloni-hegy északi oldalán maradt meg kisebb erdőterülete.
A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között az Aranyosmaróti járáshoz tartozott, majd újra a Nyitrai járáshoz csatolták. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Nyitra megye, Aranyosmaróti járás). Területe (12,50 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
A község a zoboraljai magyar nyelvsziget központi részén fekvő, magyar többségét máig őrző település. 1910-ben 934, 1921-ben 923, négyötöd részben magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 18,3 % volt. 1991-2011 között lakosságszáma egytizedével nőtt (1433-ról 1570 főre), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 34,3 %-ról 43,2 %-ra nőtt, de a relatív többséget (49,7 %) továbbra is a magyarok alkotják. A lakosság túlnyomó többsége (87,8 %) római katolikus vallású.
A tipikusan zoboraljai település korán lakott gyepüszél település volt. Először 1113-ban említik Colin néven, amikoris a nyitrai vár tartozéka volt. 1156-ban Colunch névalakban említik, mint a zobori kolostor faluját. Ősi temploma Szent László-kori. A történelem során a török hódoltság idejében egy támadás során pusztult el (1576), majd az újjáéledő falut a 18. század fordulóján a pestisjárvány sújtotta. 1787-ben 614 lakosa volt. 1828-ban 111 házában 772 lakos élt, akik mezőgazdasággal, mészégetéssel foglalkoztak. A 19. században földesurai főképp a Bacskádyak voltak, mellettük a Kelecsényi, a Rudnay, a Pély, a Nagy, a Skublics, a Chrenóczy és az Emődy családoknak voltak birtokaik. Ugyancsak ebben a században pusztított a településen több alkalommal a kolerajárvány. Kodály Zoltán két alkalommal, 1906-ban és 1912-ben gyűjtötte a falu népdalkincsét. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-tól Csehszlovákiához, 1938-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott. 1945. március 25-én, három nappal felszabadítása előtt a falu főutcáját bombatámadás érte, mely nagy károkat okozott.
A hagyományosan mészkőbányászatáról és szőlőtermesztéséről híres településen összevont szlovák-magyar óvoda és alapiskola és számos civil szervezet (Zobor Hangja Vegyeskar, Koloni Gyöngykoszorú folklórcsoport) működik. A 12. században épült román stílusú, Szent Istvánnak szentelt templomát 1659-ben és 1737-ben barokkosították, 1933-ban pedig átépítették. Palóc tájháza 1970-ben létesült. Számos néprajzkutató vizsgálta a helyi népszokásokat és hagyományokat, egyik fő néprajzi nevezetessége a hagyományos csipkekészítés. Határában katonai gyakorlóteret létesítettek a Koloni-hegy délnyugati oldalán és itt működik a nyitrai agráregyetem kísérleti állomása.
