Kőkeszi

A község a Balassagyarmati-medencében, a Csábi-dombság kistájon fekszik, a Terbegeci-patak mentén, Ipolyságtól 28 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 15 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 19, Csábtól 7 km-re délnyugatra, Sirak közvetlen szomszédságában. Mellékutak kötik össze Ipolynyékkel (7,5 km), Szelényen (2 km) át Dacsókeszivel (5 km) és Sirakkal (1 km). Határa dombos, részben mezőgazdaságilag művelt terület, kataszterének mintegy egyötödét erdő borítja. Délről Terbegec, nyugatról Ipolynyék, északnyugatról Gyürki, északról Sirak, keletről Szelény községekkel határos. Északnyugati határát a Gyürki-Ipolynyék országút alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (5,02 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 5,01 km²).

1910-ben 209, 1921-ben 252, 1938-ban pedig 262, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 14,7 % volt. 1938-1991 között népessége 40,1 %-al gyarapodott (262-ről 367 főre), majd 1991-2011 között csekély mértékű népességcsökkenés (5,5 %, 367-ről 354 főre) figyelhető meg. A lakosság több mint kétharmada (68,1 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között csak kismértékben nőtt (28,6 %-ról 30,5 %-ra). A lakosság túlnyomó többsége (95 %) római katolikus vallású. 2011-ben a lakosság 8,8 %-a (35 fő) élt egyetlen lakott külterületén (Telekmajor).

A falut először 1135-ben említik "Kukezu" néven. Mivel Györffy György ezt a nevet a mai Dacsókeszivel azonosítja, ezért valószínűbb, hogy az 1270-es oklevélben szereplő "Kezu" falut kell tekinteni a község első írásos említésének. Neve alapján a honfoglalás után a Keszi törzs szálláshelye lehetett. A falunak már a 14. században volt plébániája. Lakói főként állattartással foglalkoztak. Birtokosai a Sembery, Ivánka, Géczy, Bende és Méhes családok voltak. 1828-ban 36 házában 220 lakos volt, akik főként mezőgazdaságból éltek. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Az 1960-as évektől központi településnek számított, a kőkeszi közös tanács (hnb) Terbegec, Gyürki, Sirak és Szelény községeket is, a szövetkezeti bérházépítés révén lélekszáma is gyarapodott. Magyar kisiskolája az 1970-es évek körzetesítésekor szűnt meg.

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Termőföldjeit az ipolynyéki szövetkezet műveli. Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1862-ben épült klasszicista stílusban.