Kőhídgyarmat

Kamenný Most
község
magyar lakosság 1910
100%
1 410
magyar lakosság 2011
85%
875
Népesség: 1 050
Terület: 20,34 km²
Tszf. magasság: 112 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 94358
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Esztergom vármegye Párkányi járás nagyközség

A község a Kisalföldön, az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján, a Párizs-patak torkolatánál, Párkánytól 8 km-re északnyugatra, a Párkány-Léva vasútvonal és a 76-os főút mentén fekszik. Mellékút köti össze Köbölkúttal (12,5 km). Határához tartozik a Bélai-dombok jelentős része és a dombvidék déli oldalán húzódó szőlőhegy nagy része is. Nyugatról Libád, északról Kéménd, keletről Kicsind, délnyugatról Muzsla, délről Ebed, délkeletről pedig Nána községekkel határos. Keleti határa a Garam egykori medrét követi és egyben Esztergom és Hont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás, nagyközségi rangját elveszítette). Területe (20,34 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

1910-ben 1410, 1921-ben 1502, 1939-ben pedig 1426, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népességének 22,2 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 6,8 %-os népességcsökkenés figyelhető meg (1109 főről 1034-re), ebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott (5,7 %-ról 11,7 %-ra) a túlnyomórészt (84,6 %) magyar nemzetiségűek lakta községben. A roma etnikumhoz tartozók aránya 5,1 %. A lakosság túlnyomó többsége (89,5 %) római katolikus vallású.

Történelem

Már a honfoglalás korában lakott település volt, noha első említése csak 13. század végi, mikor Wyd fiainak ősi birtoka. A nemzetség magvaszakadtéval IV. László Vécs unokájának, Zovárnak adja. Később az esztergomi érsekség birtokaként ismert, amelyet 1311-ben Csák Máté erőszakkal elfoglalt és kifosztott, ám Telegdi Csanád érsek 1320-ban visszaszerezte tőle. 1339-ben már a Rozgonyi családé, ám utána ismét az esztergomi káptalan uradalma lett. Ebből az időszakból már ismert plébániája is. Minthogy a falu stratégiailag fontos helyszín volt, a török alatt elpusztult, s aztán a káptalan telepítette újra, s birtokolta a szabadságharcig. Lakói ekkor is főleg mezőgazdasággal foglalkoztak. 1715-ben szőlőskertje, 3 malma és 28 háza volt. 1720-ban leégett. 1755-ben 600 lakosa volt. 1787-ben 108 házában 620 lakos élt. 1828-ban 103 háza és 773 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1849-ben összecsapások voltak itt a császári erők és a honvédcsapatok között. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, s hasonlóképp a környék többi településéhez, 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. A második világháború végén a Garam-menti tankcsatákban Kőhídgyarmat is szinte teljesen elpusztult. Magyar alapiskoláját az 1980-as évek végén szüntették meg.

Mai jelentősége

A szőlőtermesztéséről híres községben magyar óvoda működik. Szent Móricnak szentelt római katolikus temploma 1746-ban épült barokk stílusban. Határában található a Tisztások Természetvédelmi Terület.