Kisújlak

A település a Bodrogköz szlovákiai részének nyugati részén, a Bodrog holtágának jobb partján fekszik, Szomotor központjától 3 km-re északra, Bodrogvécs északi szomszédságában. A 79-es (Újhely-Királyhelmec) országútról leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Délről Bodrogvécs, nyugatról Zemplén, északkeletről Bodrogszentmária, keletről pedig Kisgéres (Keresztúrpuszta) kataszterével határos.

1964-ig önálló község, azóta Szomotor településrésze és 3 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig Királyhelmeci járáshoz, majd a Tőketerebesi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1964-ben Szomotorhoz csatolták. Területe (2,95 km²), mely a községterület 18,1 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 230, 1921-ben 269, 1938-ban pedig 237, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 37,4 %-a volt római katolikus, 26,1 %-a református, 23,0 %-a görög katolikus, 13,5 %-a pedig izraelita vallású. 2011-ben 237 lakosa volt, itt élt Szomotor népességének 15,0 %-a.

Kisújlak az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben szerepel először "Wylak" alakban. Először Zemplén várának uradalmához tartozott. 1380-ban Imreghi László birtoka volt. 1416-ban vásártartási jogot kapott. Kisújlak néven 1423-ban szerepel először "Kyswylak" néven. A 15. században az Imreghi, a Csebi, a Soós , a Kelecsényi és a Pálóczi családok a főbb birtokosai. 1500-ban királyi adományként Serédi Benedek birtoka, de a század közepére már Perényi Gábor és Soós György a birtokosai. Később többek közt a Dobó, Melczer és Tárczy családok tulajdona. 1557-ben 2 portája adózott. Lakói a 17. század elején reformátusok lettek. A 18. században a Horváth, a Pintér, a Tiszta és a Bodó családoknak volt, majd az 1900-as években a Szirmayaknak lett itt birtoka. 1715-ben megemlítik, hogy a falu 7 évig csaknem telejesen puszta volt. 1720-ban 7 adózója volt. 1787-ben 21 házában 127 lakos élt. 1828-ban 32 háza volt 247 lakossal, akik főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben Szomotorhoz csatolták.

Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1968-ban archaizáló stílusban épült.