Kisölved

Malé Ludince
község
magyar lakosság 1910
99%
435
magyar lakosság 2011
81%
148
Népesség: 177
Terület: 6,80 km²
Tszf. magasság: 132 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93701
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente - Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Vámosmikolai járás kisközség

A község az Alsó-Garammente kistájon, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál, a Szikince partján fekszik, Zselíztől 9,5 km-re délkeletre, Párkánytól 27 km-re északra. A Szikince mentén haladó, Garamkövesdet (23 km) Hontfüzesgyarmattal (18 km) összekötő mellékút halad keresztül a községen, mellékút köti össze Lekérrel (4,5 km). Délről Zalaba, keletről Ipolypásztó, északról Garamsalló, nyugatról Lekér és Oroszka, délnyugatról pedig Csata községekkel határos. Nyugati határa Hont és Bars megyék történelmi határát alkotja. A vármegyehatár a 19. század közepéig a Szikince mentén, a mai községhatártól keletre húzódott.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járáshoz tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-ig rövid ideig az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (6,80 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 440, 1921-ben 456, 1938-ban pedig 414, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, de magyar többségét (2011-ben 80,9 %) mindmáig megőrizte. 1938-1991 között népességének csaknem felét (48,9 %) elveszítette, majd 1991-2011 között további 16,8 %-os csökkenés figyelhető meg. A szlovákok nemzetiségűek aránya 1991-ben 13,2 %, 2011-ben 14,2 % volt. A lakosság többsége (70,5 %) református vallású, a római katolikusok aránya 17,5 %.

Történelem

Már a korai időktől lakott település, első említését 1293-ból ismerjük, amikoris villa Vlued alakban említik. Később az esztergomi érsekség birtokai között szerepel. 1571-ben 16 családja adózott. 1715-ben 17, 1720-ban 23 adózója volt. 1828-ban 56 házában 340 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1850 körül 504 református lakosa volt. A falu szőlőtermesztéséről, borászatáról volt híres. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd 1938–45 között újra Magyarország része lett. 1945 első hónapjaiban frontvonalba került, lakosságát kitelepítették. Magyar lakosainak egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovák családok települtek.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Református temploma 1780-88 között épült klasszicista stílusban.