Kiskürtös

Kiskürtös az Ipoly-medence északkeleti, a Balassagyarmati-medence északi peremén, a Nógrádszentpéteri-dombság délnyugati lábánál, a Kürtös-patak (Krtíš) mentén, 172 méteres tengerszint feletti magasságban található, Nagykürtöstől 2,5 km-re délre, Balassagyarmattól 16 km-re északra. Határa 166-297 méteres magasságban húzódó dombvidék, legmagasabb pontját Kiskürtös, Kürtösújfalu és Óvár hármashatáránál, a Csérk-hegy (Riečavina) északnyugati oldalán találjuk (297 m). A Kürtös-pataktól nyugatra, Nagykürtös, Kiskürtös és Alsópalojta hármashatáránál a Hlava-domb 245 méterig emelkedik. Határának 2010-ben 37,8 %-át (204 ha) szántó, 30,7 %-át (166 ha) erdő, 13,5 %-át (73 ha) pedig rét és legelő foglalta el, a belterület 50 hektárra (9,2 %) terjedt ki. Nyugatról Alsópalojta és Ebeck, délről Kürtösújfalu, keletről Nagyhalom és (rövid szakaszon) Óvár, északról pedig Nagykürtös katasztere határolja. Alsópalojtával közös határa évszázadokon át megyehatárt alkotott Nógrád és Hont vármegyék között. A községet érinti a Tótgyarmatot Nagykürtössel összekötő 527-es út, a 2602-es mellékút Nagyhalom (3,5 km) és Alsózellő (8 km) érintésével Bussával (12 km) teremt összeköttetést.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Kékkői járásához (1872-1913 között a Balassagyarmati járáshoz) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1920-1960 között a Kékkői, 1960-1968 között a Losonci, 1968 után pedig a Nagykürtösi járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Kékkői járás). 1973-1992 között Nagykürtös városrésze volt. Területe 1921-hez képest (5,48 km²) csak kismértékben változott (2011-ben 5,40 km²). Határa korábban több alkalommal módosult, a 19. század végén északi határát még a nagyhalomi út vonala alkotta és két, egymással össze nem függő katasztere volt, az északi Nagykürtös területébe ékelődött. 1910-1921 között határának egy részét Kürtösújfaluhoz csatolták, területét ezzel 9,6 %-kal (7,91 km²-ről 8,49 km²-re) csökkentve.

2011-ben a községnek 500 lakosa volt, melynek 95,2 %-a szlovák, 1,4 %-a (7 fő) pedig magyar nemzetiségűnek (2,0 %-a – 10 fő – magyar anyanyelvűnek) vallotta magát. A szlovák-magyar nyelvhatáron található települést a 18. század végén Vályi András szlovák faluként írta le. A 19. század végén jelentős magyar kisebbség is élt a faluban (1880-ban a lakosság egyötöde volt magyar anyanyelvű), az 1910-es népszámlálás pedig már magyar többséget (a lakosság 58,1 %-a magyar és 41,6 %-a szlovák anyanyelvű) mutatott ki. 1921-ben a magyar nemzetiségűek aránya 6,0 %, 1930-ban 12,4 % volt. A község népességszáma a 20. században sokat ingadozott, de mindig az aprófalvak közé tartozott, 1880-ban 225, 1942-ben 239, 1970-ben 305 lakosa volt. Nagykürtös iparosodásával a húsz évig a városhoz tartozó Kiskürtös népessége is megugrott, 2001-ben már 433 lakosa volt, 2017-ig további 21,9 %-kal nőtt a község népessége (2017-ben 528 lakos). 1921-ben lakossága csaknem egyenlő arányban oszlott meg a római katolikus (48,1 %) és az evangélikus (46,4 %) vallásúak között. 2011-ben a népesség 59,6 %-a volt római katolikus, 24,6 %-a evangélikus vallású és 8,0 %-a felekezeten kívüli. 1880-ban lakosságának egyhatoda (36 fő), 1921-ben 5,1 %-a (12 fő) az izraelita felekezethez tartozott. 2013-ban a lakosság 7,3 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A község népsűrűsége 2011-ben a járási átlagnak csaknem kétszerese volt (92,6 fő/km²).

Kürtös település első írásos említése 1251-ben „villa Cvrtus” alakban származik. Nevét a Kürtös-patakról kapta. Különálló településként 1482-ben („Kyskwrthes” alakban) szerepelt először. 1549-ben két falu is létezett területén (Alsókürtös és Barlakürtös). 1554-1593 között Nógrád megye csaknem egészével együtt a török hódoltsági terület része volt. A 17. századra elnéptelenedett, 1598-ban Pusztakürtösként említik. 1715-ben és 1720-ban egyetlen háztartás sem volt a faluban. A 18. század első felében települt újjá. Kisnemesi község volt, 1734-ben a közvetlenül Nógrád vármegye közigazgatása alá tartozó falu Szécsény mellett a megye másik településeként rendelkezett kuriális szabályrendelettel. Ásványvízforrásait már a 18. században ismerték. Az első magyarországi népszámláláskor (1784-87) 45 kisnemesi háztartás volt a faluban. 1828-ban 29 háza és 266 lakosa volt. Első pecsétje 1850-ből ismert. 1859-ben Mescha András megnyitotta a falutól északkeletre a nagykürtösi barnaszénmedence első bányáját (Istenáldás- és Éva-bánya). A róla elnevezett Messapusztán kúriát is építtetett. A helyi jelentőségű bányászat 1912-ig tartott, ekkor még 10 ezer mázsa szenet termeltek ki az Éva-tárnában. 1873-ban a kolerajárvány Kiskürtösön is számos áldozatot szedett. 1874-ben két osztályos szlovák elemi iskola működött a faluban. 1880-ban 225 lakosságának háromötöde szlovák anyanyelvű volt. A 19. század végén jelentős zsidó közösség (1880-ban 36 fő) is élt a községben. A 20. század elején a Sebastiani és Fejér-cég kvarchomokmosógyára és gőzmalma működött itt, határában szőlőművelés is folyt (ennek emlékét őrzi a Gočovské vinice határnév). 1910-ben 308 lakosa volt, ez a szám 1921-re 235-re esett vissza. 1920-ig a község Nógrád vármegyéhez tartozott, a Kékkői járás, annak megszüntetése alatt (1872-1913) pedig a Balassagyarmati járás részeként. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1942-ben 51 háza és 239 lakosa volt. 1970-ben 305 lakosa volt. 1973-ban Nagykürtöshöz csatolták, közigazgatási önállóságát csak 1992-ben nyerte vissza. Az ezredforduló után határában 23 hektáros ipari parkot létesítettek, ahol több multinacionális cég létesített telephelyet.

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Klasszicista stílusú haranglába 1849-ben, Szent Cirillnak és Metódnak szentelt ökumenikus temploma 2002-ben épült. Ipari parkjában sporteszközök (Technogym), műszaki cikkek (Sobeat) és villanymotorok (Sisme) gyártása folyik. Határában két napkollektoros erőmű (összesen 12,4 hektáros területen) üzemel.