Kiskovácsvágása

A község a Csermosnya-völgyben, a Csermosnya-patak partján, Rozsnyótól 15 km-re keletre fekszik, 450 méteres tengerszint feletti magasságban. Áthalad rajta a Hárskutat (8 km) Barkával (6 km) összekötő, Csermosnya-völgyi mellékút. A völgytől délre a Tornai Felső-hegy (Szádelői-karszt) vonulata húzódik, északra pedig a Rozsnyói-hegység 1000 m fölé magasodó gerincéig terjed Kiskovácsvágása határa, melynek mintegy háromnegyedét erdő borítja. A szomszédos Dernőtől a Som-hegy 805 m magas, süveg alakú bérce, valamint a Bánya-patak választja el. Nyugatról Dernő, délről Szádalmás és Tornagörgő, keletről Lucska, északról pedig Szomolnok községekkel határos. Déli határa (1881-től) Gömör-Kishont és Abaúj-Torna, északi határa pedig Gömör-Kishont és Szepes vármegyék történelmi határát alkotja.

1881-ig Torna vármegyéhez tartozott, majd 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (13,82 km²) az elmúlt száz évben nem változott.

1910-ben 271, 1921-ben 259, 1938-ban pedig 305, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében lakosságának több mint felét elveszítette, 1991-2011 között az elöregedő népességű falu népessége további kétötödével csökkent (126 főről 76-ra). Kiskovácsvágása 2011-ben a Rozsnyói járás második legkisebb népességű települése volt, egyben egyike az ország legritkábban lakott községeinek (5,5 fő/km²). Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 87,3 %-ról 77,6 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 12,7 %-ról 21,1 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (88,2 %) római katolikus vallású.

1254-ben "Kouachy" alakban említik először, a krasznahorkai váruradalomhoz tartozott. 1364-ben "Kowachwagasa" néven említik. 1346-ban a Bebek család birtoka. A 15. század végén vlach pásztorok telepedtek le a környékén. A 16. és 17. században puszta volt és csak 1720 után telepítették be újra. 1828-ban 115 házában 924 lakos élt. A 19. században lakói mezőgazdasággal, bányászattal foglalkoztak. 1881-ben, Torna vármegye megszüntetésekor Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Xavéri Szent Ferencnek szentelt római katolikus temploma 1866-ban épült neogótikus stílusban. Határának egy része a Szlovák Karszt Nemzeti Park része.