Kisfajkürt

Kisfajkürt Fajkürt településrésze, a község központjától (Nagyfajkürttől) mintegy 1 km-re északra, a Pozba felé vezető országút (1530-as út) mentén, a Kisfajkürti-patak (Hurbanovský potok) partján fekvő szalagtelkes település. Itt ágazik el az 5 km-re fekvő Fakóvezekényre vezető 1576-os út.

A korábban Fajkürt község részét alkotó Kisfajkürt 1937-ben Nový Fajkurt néven alakult önálló községgé. Alig egy év után, 1938-ban a magyar hatóságok visszacsatolták Fajkürthöz. A községet 1945-ben újjászervezték, majd 1960-ban településrészként másodszor is visszakerült anyaközségéhez, területe beolvadt Fajkürtébe.

2011-ben 111 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 14,4 %-a.

Kisfajkürt major a 19. század elején létesült, 1808-ban említik először írásos források, a század végén már Fajkürt részeként szerepel. Az első csehszlovák földreform keretében Petrikovits Mátyás, Szulyovszky Amália és Mirbach Emilia birtokain szlovák kolóniát hoztak létre; 62, főként Árva megyéből érkező szlovák család 452 hektáros területen kapott földet itt, de nagybányai német telepesek is érkeztek. Az 1930-ban már 303 lakosú kolónián 1924-től kétosztályos szlovák iskola működött. 1937-ben önálló községgé alakult. Az 1938 novemberében bevonuló magyar csapatok elől 33 telepes elmenekült, Kisfajkürt önállóságát megszüntették. 1945-ben a visszatérő csehszlovák hatóságok újraalakították a községet, amely 1960-ban újra Fajkürt része lett. 1948-ban a Hurbanovce hivatalos nevet kapta Jozef Miloslav Hurban után.

Ld. Fajkürt