Királyfiakarcsa
A község a Felső-Csallóköz központi részén, Dunaszerdahely szomszédságában fekszik, a Karcsaszél néven ismert településegyüttes nyugati részét alkotja. 6 településből áll, a község központját az egybeépült Királyfiakarcsa, Damazérkarcsa és Etrekarcsa alkotja. A községközpont Dunaszerdahely központjától 6 km-re nyugatra, Somorjától 20 km-re keletre található, 1 km-es bekötőút köti össze a Komárom-Pozsony közötti 63-as főúttal. Mellékutak kötik össze Lúccsal (3 km), Egyházkarcsával (2 km), Dunakisfaluddal (4 km) és Nagyabonnyal (4 km). A községet keletről Egyházkarcsa, északkeletről Nagyabony, északnyugatról Diósförgepatony és Dunakisfalud, nyugatról Lúcs, délről pedig Dercsika községek határolják.
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult 5 kisközség (Királyfiakarcsa, Etrekarcsa, Solymoskarcsa, Kulcsárkarcsa, Erdőhátkarcsa) egyesítésével Királyfiakarcsa néven. 1920-ig valamennyi elődközség Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákia Dunaszerdahelyi járásához. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz, a községegyesítést is a magyar közigazgatásban vitték véghez 1940-ben. Az egyesített község a Dunaszerdahelyi járás része maradt napjainkig. Területe (13,28 km²) csak kismértékben változott 1921 óta (az öt elődközség területe akkor 13,80 km² volt). A község ma 5 kataszteri területre (az 1940-ben egyesült volt községek) és településrészre oszlik. A kataszteri területek határait az egyesített községen belül megváltoztatták, ma már nem felelnek meg a korábbi községhatároknak: Etrekarcsa (4,05 km²), Solymoskarcsa (1,68 km²), Kulcsárkarcsa (2,83 km²), Királyfiakarcsa (2,62 km²), Erdőhátkarcsa (2,61 km²).
Királyfiakarcsa népessége 1941-1970 között stagnált, majd 1991-ig csökkent, azóta viszont csaknem egynegyedével növekedett a kedvező fekvése miatti beköltözés eredményeként. A község lakosságának döntő többsége (4/5) magyar nemzetiségű. A második világháború utáni belső telepítések során költöztettek először ide szlovák telepeseket, de csak a rendszerváltás után gyorsult fel a szlovák lakosság beköltözése, 1991-2011 között arányuk több mint a háromszorosára növekedett (4,6-ról 15,5 %-ra). A lakosság túlnyomó többésge (83,2 %) római katolikus vallású.
Királyfiakarcsa a tizenkét Árpád-kori településből álló Karcsaszél északnyugati részén elterülő hat Karcsa falut magában foglaló község. Sorsa, története mindenkor szorosan kötődött a többi Karcsa történetéhez. Királyfiakarcsa nemcsak az északabbra fekvő hat Karcsa falunak a központi helye, hanem - legalábbis közigazgatási szempontból - az egész Karcsaszélnek. Az 1930-as évek elején itt építették fel a tizenkét Karcsa körjegyzőségi hivatalának épületét. Mindmáig itt van a Karcsák postahivatala és anyakönyve. A Karcsa nevű települést akkor említik először, amikor 1215-ben II. András király János esztergomi érsek kérésére a pozsonyi várnépek közül Zidat, Algot, Buchát és Pault a várszolgálat alól felmentette és „Corcha” nevű falujukkal együtt érseki szolgálatba helyezte. A falu lakói a hagyomány szerit a Korczan nemzetség leszármazottai, akik később a pozsonyi vár szolgálatába szegődtek. Karcsai Buzád leszármazottja volt a Bartal nemzetség. A nemzetség egyes tagjainak szállásaiból keletkeztek később a különböző előtagú Karcsa helységek, melyek egykori birtokosaik nevét viselik. A Karcsák egyházi központja a középkorban Egyházkarcsa, mint az egyetlen templomos hely volt. Királyfikarcsát külön 1349-ben „Kyralfaia”, 1353-ban „Keralifiakarcha” néven említik. 1828-ban 30 házában 220 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. A mai község 1940-ben alakult Királyfiakarcsa, Etrekarcsa, Solymoskarcsa, Kulcsárkarcsa, és Erdőhátkarcsa kisközségek egyesítésével Királyfiakarcsa néven. Damazérkarcsát már 1808-ban egyesítették Erdőhátkarcsával Erdőhátdamazérkarcsa néven.
A damazérkarcsai falurészben áll Bartal György 1841 és 1843 között építtetett klasszicista stílusú kastélya. 1987-ben tájháza létesült, melyet egy 1878-ban épített, jellegzetes kisalföldi parasztházból alakították ki. 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskoláját (Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) 2010-ben bezárták, a községben már csak magyar óvoda működik. A település tagja az 1996. augusztus 15-én alapított Szentkirály Szövetségnek.
