Kétfegyvernek

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Szikince-patak mentén, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál fekszik, Lévától 17 km-re délkeletre, Zselíztől 11 km-re északkeletre, Ipolyságtól 24 km-re nyugatra. Elődközségei, Alsó- és Felsőfegyvernek mára teljesen egybeépültek. Közelében halad a 75-ös országos főút, a községet mellékút köti össze Hontfüzesgyarmaton (2,5 km) keresztül Lévával, a Szikince mentén haladó mellékút pedig dél felé Garamkövesddel (38 km). Mellékút köti össze Nemesoroszival (4,5 km) is. Határának keleti része dombos, nyugati része síkvidéki jellegű, területének túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Délről Nemesoroszi és Peszektergenye, keletről Százd és Deménd, északról Hontfüzesgyarmat, nyugatról pedig Garamszentgyörgy és Sáró községekkel határos. Nyugati határa Hont és Bars megyék történelmi határát alkotja.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község, 1944-ben alakult Alsófegyvernek és Felsőfegyvernek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-ig az Ipolypásztói járáshoz, majd a Zselízi járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd 1944-ben a magyar közigazgatásban Kétfegyvernek néven egyesítették őket. Az egyesített község 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Zselízi járáshoz tartozott, majd a Lévai járáshoz csatolták. Kétfegyvernek két kataszteri területre oszlik: Alsófegyvernek (7,81 km²) és Felsőfegyvernek (8,55 km²). Alsófegyvernek területe az elmúlt száz év során nem változott, Felsőfegyvernek területe 1921/39-hez képest (8,45 km²) 10 hektárral gyarapodott.

Elődközségeinek 1910-ben 841, 1921-ben 867, 1938-ban pedig 847, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosuk volt. Alsófegyvernek református (1921-ben 86,3 %), Felsőfegyvernek pedig katolikus többségű (72,5 %) volt. Felsőfegyverneken a szlovákok aránya 1921-ben 19,2 % volt, 1930-ra pedig relatív többségbe kerültek, részben a község határában 1919-ben alapított Pezernyepusztai kolónia révén, de 1941-re mindkét község ismét magyar többségűvé vált. 1945 után a községet rendkívül súlyosan érintette a magyar lakosság kitelepítése, magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették, csaknem fele pedig reszlovakizált. 1961-re már a lakosság többsége szlovák volt, a magyarok aránya 35,5 %-ra csökkent. A község 1938-1991 között lakosságának csaknem egyharmadát elveszítette, majd 1991-2011 között további 13,4 %-os népességcsökkenés figyelhető meg, ebben az időszakban az asszimiláció révén a magyar nemzetiségűek aránya 38 %-ról 29,4 %-ra csökkent. 2011-ben a lakosság 52,6 %-a volt római katolikus, 17,7 %-a evangélikus, 11,7 %-a pedig református vallású volt. 2011-ben a lakosság 41,3 %-a (208 fő) élt Alsófegyvernek, 58,7 %-a pedig Felsőfegyvernek (296 fő) területén. A község két településrészre oszlik: Alsó- és Felsőfegyvernek egy településrésznek számít (484 fő), Pezernyepusztán (mely Felsőfegyvernek kataszteréhez tartozik) mindössze 20 állandó lakos él.

Alsófegyverneket közvetve már 1461-ben említik. Először 1503-ban "Fegyvernek Minor" néven bukkan fel az írott forrásokban, birtokosa az Eszterházy család volt. Többségben reformátusok lakták. 1715-ben 13, 1720-ban 22 portája adózott. 1828-ban 74 házában 446 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1806-ban az egész falu leégett. A faluban a 19. században virágzott a dohánytermesztés is. A 20. század első felében malom is működött itt. Felsőfegyvernek 1303-ban "Fegyuernek" alakban bukkan fel. "Felswfeguernek" (Felsőfegyvernek) néven 1461-ben szerepel először. 1503-ban "Fedwernek Maior" a neve. A Fegyverneky család ősi birtoka, majd 1554-től a lévai váruradalom része. 1650-ben királyi adományként a Szulyovszky család őse, Theodosius Sirmiensis kapta. További birtokosai a Majthényi, a Nyári, a Plachy és a Tersztyánszky családok voltak. 1715-ben kúriája és 4 háza volt. 1828-ban 54 házában 325 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1919-ben Neumann Adolf 207 hektáros Pezernyepusztai birtokán kolóniát hoztak létre, ahol 1930-ban már 190 személy élt, 1927-től szlovák iskolája is volt. Alsó- és Felsőfegyvernek 1920-ig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938-1945 között visszakerültek Magyarországhoz, majd a magyar közigazgatásban Kétfegyvernek néven egyesültek. 1947-ben 40 magyar családot telepítettek ki Magyarországra, és magyarországi szlovákokat telepítettek be.

A községben szlovák óvoda és alapiskola működik. A mezőgazdasági jellegű községben húsüzem is található. Alsófegyvernek református temploma 1716-ban épült, 1805-ben megújították, tornyát 1840-ben építették. A községi hivatalnak az egykori Weisz-kúria ad otthont.