Kéménd

Kamenín
község
magyar lakosság 1910
100%
1 806
magyar lakosság 2011
77%
1 179
Népesség: 1 481
Terület: 28,04 km²
Tszf. magasság: 125 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 94357
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék 1918 előtti vármegye, járás, rang: Esztergom vármegye Párkányi járás nagyközség

A község a Kisalföld peremén, az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partján fekszik, határa a túlpartra, az Ipolymenti-hátság erdős dombvidékére is kiterjed, itt található legmagasabb pontja is (290 m). Párkánytól 13 km-re északnyugatra, Zselíztől 18 km-re délre, a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely), valamint a Párkányt Garamkövesddel összekötő 76-os főút mentén fekszik. Mellékút köti össze Szőgyénnel (15 km) és a Garam bal partján haladó Garamkövesd-Kétfegyvernek úttal. Nyugatról Bart, délről Libád, Kőhídgyarmat és Kicsind, északról Bény és Garampáld, keletről pedig Szalka községekkel határos. Garampálddal és Szalkával közös határa Esztergom és Hont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (26,04 km²) 1921-1939 között 2 hektárral csökkent a szomszédos Bény javára.

Népesség

1910-ben 1812, 1921-ben 1927, 1939-ben pedig 1934, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népessége csaknem egyötödét elveszítette, 1991-2011 között kismértékű (3,3 %-os) népességcsökkenés figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (77,4 %) magyar nemzetiségű és római katolikus vallású (80,9 %), a szlovákok aránya 2001-2011 között 7,6 %-ról 16,4 %-ra nőtt. A lakosság 8,5 %-a a roma etnikumhoz tartozik.

Történelem

A falu első írásos említése 1183-ből származik "Camend" néven. 1217-ben a Hont-Pázmány nembeli Amadé volt a birtokosa. 1543-ban Esztergom eleste után a vidéket elfoglalták a törökök. 1595-ben a török ellen készülődő császári katonák fosztották ki a falut. 1683-ban a korábban a töröknek behódolt falut a párkányi csata után győztes lengyelek teljesen elpusztították. 1696-ban mint lakatlan helyet említik, 1699-re azonban az esztergomi érsekség birtokaként újból benépesült, ekkor 54 adófizetője volt. 1705 augusztusában a kurucok ellen harcoló császári csapatok fosztották ki. A 18. században a falu fejlődésnek indult, 1755-ben már állt az új templom is. Iskolája 1732-ben nyílott. 1787-ben 151 házában 884 lakos élt. 1828-ban 173 háza volt 1039 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1849. április 20-án itt ugrasztotta meg egy magyar sereg Wyss vezérőrnagy császári seregét. 1885-ben a falut elérte a vasút is, a Párkány-Léva vonal egyik állomása lett. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A faluban olvasókör és önkéntes tűzoltó egyesület működött. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1945 februárjában a Garam-menti páncéloscsata során a község súlyos károkat szenvedett. A Beneš-dekrétumok alapján 1947-ben 120 magyar családot erőszakkal Csehországba kényszermunkára deportáltak. Határának déli részén 1953-ban 22 ha-on természetvédelmi területet hoztak létre (Kéméndi sósok). Az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás hatfalvak egyike, a csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1969-ben itt rendezték meg az V. Nyári Ifjúsági Találkozót.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar tannyelvű alapiskola (Petőfi Sándor Alapiskola) és óvoda működik. Urunk mennybemenetelének szentelt római katolikus temploma a 18. század közepén épült barokk stílusban.