Kálosa

A község a Vályi-völgy déli részén, a Vályi-patak mentén, a Vályi-dombság lábánál fekszik, Tornaljától 12 km-re keletre, Gömörfügétől 4 km-re északnyugatra, Felsőválytól 6 km-re délkeletre. A Vályi-völgyön végighaladó, Gömörfügét Felsővállyal összekötő úton közelíthető meg. Településrészei, Alsóvály és Felsővály egymástól 1,5 km-re fekszenek. Területe 177-275 méteres magasságban fekő, a Vályi- és a Baracai-patak völgyének egy részét magába foglaló, mintegy negyedrészben erdővel borított terület. Déli részét (Técskapusztánál) érinti a 16-os országos főútvonal. Nyugatról Gömörmihályfalva, Rakottyás és Dúlháza, délkeletről Baraca és Gömörfüge, keletről Zsór és Otrokócs községekkel határos.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1964-ben alakult Alsókálosa és Felsőkálosa egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartoztak. Területük (Alsókálosa - 12,60 km², Felsőkálosa - 2,52 km²) nem változott az elmúlt száz év során, mára egyetlen kataszteri területet alkotnak.

Alsó- és Felsőkálosának 1910-ben 589, 1921-ben 627, 1938-ban 798, csaknem kizárólag magyar nemzetségű lakosuk volt. 1945 után magyar lakosságuk egy részét kitelepítették és szlovák telepesek érkeztek ide. 1961-ben Alsókálosa lakosságának (612 fő) 77,8 %-a, Felsőkálosának (128 fő) 68 %-a volt magyar nemzetiségű. 1991-2011 között népessége egynegyedével nőtt (584 főről 735-re), ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya 80,8 %-ról 65,9 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya 80,0 %). 2011-ben a lakosság 14 %-a volt szlovák, 13,2 %-a roma nemzetiségű, a lakosság kétharmada (67,3 %) a roma etnikumhoz tartozott. 1921-ben Alsókálosát felerészben római katolikusok (50,0 %) és reformátusok lakták (46,9 %), Felsőkálosa túlnyomórészt (80,9 %) református lakosságú volt. 2011-ben Kálosa lakosságának 70,6 %-a római katolikus, 14,6 %-a pedig református vallású volt. 2011-ben az összlakosság 84,8 %-a (623 fő) élt Alsókálosa, 15,2 %-a (112 fő) pedig Felsőkálosa településrészen.

A település valószínűleg a 11. század második felében jött létre, 1247-ben IV. Béla, mint a tatárjárás után lakatlanná vált várföldet a vályi jobbágyoknak adományozta. A Vályi-nemzetség (melynek Korláth-ága a középkorban itt építette fel nemesi lakóhelyét) jobbágyokkal telepítette be. Alsó- és Felsőkálosa a 14. század második felében vált külön, elsőként az 1427-es adóösszeírásban szerepelnek külön községként. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolnáját 1375-ben említik először. Lakossága a kezdetektől magyar, kis- és középnemes birtokosai mindig a faluban éltek, az úrbéres szolgáltatásokat a hagyományok szabták meg, így a parasztságra kisebb terhek nehezedtek, mint a nagybirtokon. Nemessége és lakossága a 16. században református hitre tért. 1682-ben az átvonuló lengyel hadak felgyújtották, lakossága elmeneküt. 1740-ben a pestis 9 áldozatot szedett a faluban, 1773-ra ugyanakkor a családok száma 1551-hez képest megduplázódott. 1458-ban a Horváth és a Draveczky család, később a Draskóczy és a Hevessy család birtoka, a 20. század elején Hámos Lászlónénak és Hevessy Jánosnak volt itt nagyobb birtoka. 1828-ban Alsókálosának 53 háza és 453 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. Határába 1925-ben szlovák telepesek érkeztek. Felsőkálosa egy része a 16. század végén a Lórántfyak kezébe került és a rimaszécsi uradalomhoz tartozott. A falut az 1682-es lengyel támadás teljesen elpusztította (lakossága Miháylfalvára menekült), 1683-tól már puszta. 1720-ban kuriális falunak ismerik el, az 1740-es években régi jobbágyainak egy része visszatért, de a falu régi jelentősége nem állt helyre. 1773-ban 12 család lakta. 1828-ban 17 háza és 140 lakosa volt, aki mezőgazdasággal foglalkoztak. Kálosa határában két egykori falu (ma puszta) található: Téske és Dapsa. Téske (Tecskepuszta) a 12. század végén alakult ki, 1427-ben Thyske néven, Alsó és Felső melléknévvel, mint két község szerepel. Birtokosai közé tartozott az időben a Fügei család, nem sokkal ezután pedig a Kozma és a Csató család is. A török időkben pusztult el, 1567-ben már lakatlan. Dapsa a 12. század közepén létesült, nevét alapítójáról, a Dapsy- vagy Ravasz-család őséről kapta. 1427-ben mint a Ravasz család birtokát említik, 1567-ben lakatlan. 1920-ig mindkét község Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, 1938-45 között visszakerültek Magyarországhoz. 1945 után mindkét falu magyar lakosságák egy részét kitelepítették Magyarországra és észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek ide. Alsó- és Felsőkálosát 1964-ben egyesítették. Népessége a 21. század elejére nagyrészt kicserélődött és roma többségűvé vált.

A településen magyar tannyelvű óvoda és általános iskola is működik. Református temploma 1889-ben neoklasszicista stílusban épült. A ma iskolának otthont adó egykori Hevessy-kúria a 19. század első felében épült klasszicista stílusban.