Jászóváralja

Jászóváralja Jászó belterületének a Bódva jobb partjára eső része, mely a premontrei apátság közvetlen szomszédságában, 265 méteres tengerszint feletti magasságban, a Jászói-szikla (338 m) északi és a Dobolc-hegy (Doboldér, 351 m) keleti lábánál található. Bár teljesen egybeépült Jászóval, településképe ma is eltér tőle, a Váralja utcán (Podzámok) régi, nagyméretű tisztviselőházak sorakoznak (az egykori jobbágyházakat nagyrészt már lebontották), a monostortól északnyugatra a Csempegyár utcában (Ku kachličkami) a második világháború után épült családi házakat és tömbházakat találunk. A Váralja utca folytatása nyugat felé a Tapolca-patak völgyébe, a jászói halastavakhoz és a jászói autókempinghez vezet. Jászóváralján található a község vasútállomása is.

1950-ig önálló község, ma Jászó belterületének része, sem kataszterileg, sem településrészként nem különül el. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1950-ig a Szepsi járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Szepsi járás). Területe 1910-ben, 1921-ben és 1938-ban egyaránt 10,32 km² (Jászó mai területének 29,1 százaléka) volt.

Jászóváraljának 1880-ban 301, 1910-ben 243, 1921-ben 250, 1938-ban pedig 301 lakosa volt. 1921-ben lakosságának 90,8 %-a magyar és 4,4 %-a szlovák nemzetiségű volt. 1910-ben a német anyanyelvűek a lakosság 6,2 %-át, 1938-ban 3,3 %-át tették ki. 1921-ben a lakosság 96,4 százaléka római katolikus vallású volt.

Ld. Jászó

Ld. Jászó