Jánosi

A község a Gömöri-medence nyugati részén, a Rima-folyó bal partján, Rimaszombattól 6 km-re délkeletre, Feledtől 6 km-re északnyugatra, az 531-es út és a Feled-Breznóbánya vasútvonal (megállóhely) mentén fekszik. Területe 200-280 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék. Nyugatról Kisgömöri, nyugatról és északról Rimaszombat (Rimaszombat és Bakti katasztere), északkeletről Szútor, keletről Bellény, délkeletről Rimapálfala, délről pedig Feled határolja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-21 között 27,94 km²-ről 27,14 km²-re csökkent, majd 1921-1938 között a korábban Jánosihoz tartozó Ivánfalapusztát Feledhez csatolták, így alakult ki mai 26,10 km²-es területe.

1910-ben 1269, 1921-ben 1187, 1938-ban pedig 1282, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1920-as években a földbirtokreform keretében határába szlovák kolonisták települtek (1930-ra a (cseh)szlovákok aránya 19,6 %-ra nőtt), 1945 után pedig magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovák telepesek érkeztek a községbe. Ez alapvetően megváltoztatta a község etnikai képét, 1991-re már szlovák többségűvé vált. 1991-2011 között népességszáma 10,9 %-al nőtt (1189 főről 1319-re), a magyarok aránya 45,1 %-ról 29,6 %-ra csökkent (ugyanakkor a lakosság 43,1 %-a magyar anyanyelvű), a szlovákoké 49,1 %-ról 47,7 %-ra csökkent, a romáké ugyanakkor 4,5 %-ról 11,1 %-ra növekedett. Magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (10,6 %). A lakosság 42,3 %-a roma etnikumhoz tartozik. Az eredetileg református többségű községben (1921-ben a reformátusok aránya 52,4 % volt) mára a lakosság 51,8 %-a római katolikus vallású, a reformátusok aránya 10,2 %-ra csökkent, az evangélikusok aránya 4,7 %, a felekezeten kívülieké 13,3 %. 2011-ben az összlakosság 86,4 %-a élt a községközpontban (1140 fő), 7,7 %-a Jánosipusztán (Jánošíky, 102 fő), 5,8 %-a pedig Mocsárpusztán (Močiar, 77 fő).

Területe ősidők óta lakott, határában bronzkori használati tárgyak, a hatvani kultúra emlékei kerültek elő. A magyarság a 10. század végéig telepedett le a Rima-völgyben, közülük kiemelkedett a Jánosi-nemzetség, mely sosem került a királyi vártól függő viszonyba. A Jánosiak alapították a bencés apátságot és a falut, mely legkésőbb a 12. század első felében már fennállt. A mai települést 1221-ben „Janus” néven említik először, nevét valószínűleg a Jánosi-nemzetségről kapta. A jánosi bencés apátságnak a 15. században 38 jobbágyportája volt. Kolostora az idők során nyomtalanul elpusztult, de a templom ma is áll. Egyes vélemények szerint itt másolták a híres Pray-kódexet és itt írták bele a Halotti beszédet is. 1427-ben az adóösszeírásban „Janosy” alakban szerepel. Ekkor 33 portája volt. Túlnyomórészt magyarok lakták, 1551-ben családneveinek 19 %-a volt szláv eredetű (valószínűleg a 15. században itt letelepedett husziták leszármazottai). A 16. században a töröknek fizetett adót. 1683-ban a török ellen vonuló lengyel-litván hadak dúlták fel, házait felgyújtották, lakossága elmenekült. 1750 körül nagy éhínség szintén sok lakosát kényszerítette menekülésre. A Jánosy-nemzetség kihalása után nagyrészt középnemes birtokosoké, több kúria is épült a községben. Lakói a 16. században református hitre tértek, 1707-ben református prédikátort és tanítómestert említenek a faluban, református iskolájáról 1665-ből származik a legkorábbi említés. Református lelkészét, Szentpéteri Istvánt, 1674-ben megidézte a pozsonyi vésztörvényszék. 1837-ben 1276 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, a 19. században híres volt dohány- és dinnyetermesztéséről. A településen született Vályi Klára költőnő, akinek 1798-ban és 1807-ben két verseskötete is megjelent. A község temetőjében látható Lenkey István 48-as honvéd százados síremléke. Itt volt lelkész Katona Mihály (1780–1842) református lelkész, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese, továbbá itt volt nevelő Fábry János (1830–1907) muzeológus, botanikus, tanár, iskolaigazgató, múzeumigazgató. Jánosi apát volt Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok. 1920-ig Gömör Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. A településre már a két világháború közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció (1923-24-ben Jánosipusztán 17 család vásárolt összesen 168 hektáros területet), majd az 1945 utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek, magyar lakosságának egy részét ezzel párhuzamosan a lakosságcsere keretében áttelepítették Magyarországra. Az erőltetett népmozgások hatása a 19. század elején még majdnem színmagyar község napjainkra vegyes lakosságúvá vált.

A községben szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola és szlovák óvoda található, határában napkollektoros erőmű üzemel. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1150 körül román stílusban épült a bencések monostortemplomaként, országos jelentőségű műemlék. 1876-ban Schulek Frigyes és Storno Ferenc tervei alapján felújították. Református temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban, a 19. században nyerte el jelenlegi formáját. Három műemléki értékű kúria is található a községben (Török-, Szathmáry-Királyi-, Vályi-kúriák, klasszicista stílusú építmények a 18-19. századból). A községben egy régi vízimalom is található.