Jablonca
A község az 500 m fölé magasodó Szilicei-fennsík keleti lábánál, a Torna-patak felső folyásánál, a Fejkötő-patak torkolatánál, a Tornai-völgy legnyugatibb végénél, 240 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Rozsnyótól 23 km-re délkeletre, Szepsitől 31 km-re nyugatra. A Gombaszöget (18 km) Szilicén (10 km) át Szádalmással (6 km) összekötő mellékút halad rajta keresztül. Határának több mint háromnegyedét erdő borítja és teljes külterülete a Szlovák Karszt Nemzeti Parkhoz tartozik. Nyugatról Szilice, északról Várhosszúrét, keletről Körtvélyes, délről pedig Szögliget községekkel határos. Nyugati és északi határa Abaúj-Torna és Gömör-Kishont vármegyék történelmi határát alkotja. Déli határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.
A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1881-ig Torna vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1921-1938 között területe 1,6 %-al (42 hektárral) csökkent, 25,99 km²-ről 25,57 km²-re.
1910-ben 556, 1921-ben 571, 1938-ban pedig 583, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének csaknem felét elveszítette, majd 1991-2011 között további egyharmadát (lakosságszáma 307 főről 203-ra csökkent). Jablonca lakossága ma is túlnyomórészt magyar nemzetiségű (95,6 %), a szlovákok aránya 3,9 %. Rohamosan csökkenő lélekszámú, elöregedő lakosságú község. A lakosság túlnyomó többsége (81,3 %) református vallású. Népsűrűsége országos viszonylatban is a legalacsonyabbak közé tartozik (7,9 fő/km²).
A község területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítják a Sólyomvár alatti Zsivány-barlangban talált leletek. 1386-ban "Zedlyche" alakban említik először, a Pelsőci Bebek család birtoka volt. A falu a középkorban Torna várának uradalmához tartozott. 1427-ben 58 portája adózott. Régi katolikus temploma 1500 körül épült, 1867-ben elbontották és felhasználásával építették meg három falu (Jablonca, Szilice, Derenk) hívei számára az új katolikus templomot. A 16. században lakói református hitre tértek. 1828-ban 136 házában 695 lakos élt. 1881-ig Torna vármegyéhez tartozott, majd a megye megszüntetésekor Abaúj-Torna vármegye része lett. A túlnyomórészt református faluban a 20. század elején Amerikából hazatért kivándorlók honosították meg a baptista vallást. 1920-ban a trianoni határ megvonásakor határközséggé vált. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1948-ban a „Silická Jablonica“ hivatalos nevet kapta. Magyar kisiskoláját 1971-ben szüntették meg.
Református temploma 1789-ben épült klasszicista, Szent Kereszt felmagasztalásának szentelt római katolikus temploma pedig 1867-ben neogótikus stílusban. A határában található Sólyom-szikla kedvelt kirándulóhely, 1981 óta áll természeti védelem alatt. A faluban a népi építészet számos értékes emléke maradt fenn.