Ipolyszécsényke

A község a Balassagyarmati-medencében, a Középső Ipoly-völgy kistájának északi peremén, a Korponai-erdő erdős, vulkanikus eredetű fennsíkjának déli lábánál, a Szécsénykei-patak mentén fekszik, Balassagyarmattól 21 km-re nyugatra, Ipolynagyfalutól 2 km-re északnyugatra, Palásttól 14 km-re délkeletre fekszik. Az Ipolynagyfalut Ipolyfödémesen (6 km) keresztül Palásttal összekötő mellékút áthalad a k˜özségen. Délnyugatról és délről Ipolynagyfalu, északnyugatról Ipolyfödémes, északról Kelenye, északkeletről pedig Ipolynyék községekkel határos. A község délkeleti határát az Ipolynagyfalu-Ipolynyék országút alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (7,85 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 503, 1921-ben 525, 1938-ban pedig 532, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, de magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 74,5 %). 1991-2011 között népességének 16,3 %-át elveszítette (lakosságszáma 460 főről 385-re csökkent), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 6,1 %-ról 16,1 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz a lakosság 10,3 %-a tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (88,1 %) római katolikus vallású.

1243-ban "terra Zelchan" néven említik először. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben szerepel Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt temploma és István nevű papja. Kezdetben a Szécsénkey család birtoka, majd a mohácsi csata után Drégely, majd Litva várához tartozott. Később több nemesi család birtoka, a Baloghyaké, majd a 18. század végén a Lipthayaké. Utóbbiak építtették a ma is álló klasszicista kastélyt. 1715-ben kúria és 3 adózó porta volt a faluban. 1828-ban 44 házában 265 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Az első köztársaság idején a környék forradalmi agrárproletár-mozgalmának központja volt. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-től a szomszédos Ipolynagyfaluval alkotott közös tanácsot (hnb).

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Szent Kozmának és Damjánnak szentelt római katolikus temploma eredetileg a 13. században épült késő gótikus stílusban (1754-ban barokk stílusban alakították át). A templom mellett valaha gyógyforrás fakadt, mely mára elapadt. A Lipthay-kastély a 19. században épült klasszicista stílusban.