Ipolyszakállos
A község az Alsó-Ipolymente kistájon, az Ipoly bal partján fekszik, Párkánytól 30 km-re északkeletre, Ipolyságtól 22 km-re délkeletre, Lévától 35 km-re délkeletre, az 564-es (Léva-Párkány) út és a Csata-Ipolyság vasútvonal (megállóhely) mentén, az Egeres-patak torkolatánál. Határának nyugati része dombos és részben erdős, keleti része pedig sík, mezőgazdaságilag művelt terület. Északról Lontó és (rövid szakaszon) Szete, nyugatról Garamsalló, délről Ipolybél, keletről pedig Tésa, Perőcsény és Vámosmikola községekkel határos. Keleti határát (mely egyben államhatárt is képez Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1920-1923 között az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával határának az Ipolyon túlra eső részét (területének 10,7 %-át) elveszítette, területe ezzel 19,00 km²-ről 17,97 km²-re csökkent. 1949 után az országhatár kiigazításával határa 18 hektárral gyarapodott, így alakult ki mai területe (18,15 km²).
1910-ben 1117, 1921-ben 1253, 1938-ban pedig 1220, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar lakosai mellé a második világháború utáni belső telepítések során lengyelországi szlovák telepeseket költöztettek, de magyar többségét megőrizte (1961-ben 87 %). 1938-1991 között népességének 25,6 %-át elveszítette. 1991-2001 között további 5,2 %-al csökkent népessége (908 főről 862-re), 2001-2011 között stagnálás figyelhető meg, ugyanakkor a szlovák nemzetiségűek aránya több mint duplájára ugrott (12,9 %-ról 26,9 %-ra). A lakosság 14,2 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (82,3 %) római katolikus vallású.
A határában feltárt leletek tanúsága szerint már a kőkkorszakban lakott volt. Első ízben 1236-ban említik Possessio Zakalos alakban, majd 1299-ben ugyanígy. 1386-ban Sakalosként, 1437-ben Zakalosként ismert. 1437-ben Zsigmond király elzálogosítja Lévai Cseh Zsigmondnak. 1544-ben 48 portája volt. 1715-ben malom, 21 lakott és 14 üres ház állt a településen. A 18. századtól állatnemesítő és lótenyésztő telep működött a községben. 1828-ban 115 házában 695 lakosa élt, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 16. században a lévai váruradalomhoz került, majd egészen a 19. század elejéig az Esterházy-uradalom tartozéka volt, majd a Huszár család birtokába kerül. Ekkor paprikatermesztéséről és lótenyésztéséről volt híres. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz került vissza. 1945 után magyar lakosságának egyötödét kitelepítették, 44,4 %-uk pedig reszlovakizált. A szocializmus évtizedeiben központi községgé vált, a szolgáltatások, az oktatási és az egészségügyi intézmények révén, mezőgazdasági szövetkezete több mint ezer embernek adott munkát. 1964-ben épült fel az alapiskola új épülete. 1990 után a szövetkezetet felszámolták, a termőföldeket privatizálták, 2000 után poprádi romákat költöztettek a községbe. Itt rendezik meg kétévente a Daloló Ipolyvölgye kulturális találkozót.
Az Alsó Ipoly-völgy központi községe, magyar és szlovák alapiskolával, és magyar nevelési nyelvű óvodával. Jézus szívének szentelt római katolikus temploma a 17. században épült barokk stílusban, evangélikus-református temploma (1827-32) klasszicista stílusú. A községben neoklasszicista stílusú kastély (1888) és 2002-ben megnyílt tájház is található.
