Ipolypásztó
A község az Alsó-Ipolymente kistájon, az Ipolymenti-hátság dombvidékének keleti lábánál (Pincés-hegy, Istenhegy), az Ipoly jobb partján fekszik, a Csata-Ipolyság vasútvonal mentén, Párkánytól 22 km-re északra, Ipolyságtól 28 km-re délnyugatra. Az 564-es (Párkányt Deménden át Lévával összekötő) út keresztülhalad a községen, mellékút köti össze Zalabával (5 km). A második világháború utánig az Ipolyon át híd és 2 km-es mellékút kötötte össze a közeli Vámosmikolával is. Északról Ipolybél és Garamsalló, nyugatról Zalaba és Kisölved, délről Ipolyszalka (Felsőhatári kataszter), keletről pedig Vámosmikola községekkel határos. Keleti határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja. A határában található egykori Vilmosmajor (vagy Zalabaipuszta) mára teljesen elpusztult.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járáshoz tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-ig rövid ideig járásszékhely lett, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). 1920-ban az új határ megvonásakor területének 29,6 %-át (5,35 km²) elveszítette, amikor az Ipolyon túlra eső határrészeit (Istvánmajor) Magyarországhoz csatolták. Területe ezzel 12,74 km²-re csökkent, majd 1939 után kismértékben (12 hektárral) gyarapodott, így alakult ki mai 12,86 km²-es területe.
A községnek 1910-ben 1161, 1921-ben 1172, 1938-ban pedig 1064, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 67,3 %) lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának 13,5 %-át kitelepítették és 193 magyarországi szlovákot telepítettek a községbe, de magyar többségét napjainkig megőrizte. 1938-hoz képest népessége felére csökkent, 1991-2011 között 9,9 %-os csökkenés figyelhető meg (586 főről 528-ra), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 21,5 %-ról 28,2 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz a lakosság 14,3 %-a tartozik. 2011-ben a lakosság 47,5 %-a volt római katolikus vallású, a korábban a lakosság kétharmadát alkotó reformátusok aránya 33,7 %-ra csökkent.
Ipolypásztó már a kőkorban lakott hely volt, okiratilag is eléggé korán, 1135-ben megjelenik Paztuh néven, mint a Hunt nemzetségből származó Lampert comesnek és nejének, Zsófiának birtoka, amelyet ők a bozóki apátságnak ajándékoznak. Rá három évire egy oklevél már apátsági székhelynek tünteti fel a helységet, de az esztergomi érsekségnek is voltak itt birtokai. 1273-ban Pasztoh, 1293-ban Pastuh, 1388-ban Paztoh, 1412-ben Pastoch,1419-ben Pazthow, 1458-ban pedig Zakalos-Pazthoh néven említik. A 14. században a Pásztói-család birtokában találjuk, a 16. században pedig (Pásztói Anna férjeként) Lévai Cseh Zsigmond birtokába kerül. A mohácsi vész után Anna királynőé (Ferdinánd hűtlenség címén elvette előző tulajdonosától). A török közeledtére 1546-ban a pásztói kolostor köré várfalat emeltnek, de 1552-ben a török sereg elfoglalta – a hódoltság véget vetett az apátságnak. A török után Esterházy Pál kapta királyi adományként, majd a 18. század második felében a hitbizomány egy része vétel útján Baráti Huszár István, majd ennek leánya, gróf Pongrácz Vilmosné birtokába kerül. A ciszterciták 15. században épült templomának már csak a romjai láthatók. A község régi pecsétje önvérével táplálkozó pelikánt ábrázol. A falu lakossága a 16. században református lett. Az eredetileg fatornyos templom tornya 1774-ben tűzvészben leégett, helyette 1817-ben építettek új kőtornyot. A falut a török kiűzése után az Eszterházyak szerezték meg. 1715-ben malom és 24 porta volt a községben. 1828-ban 109 házában 657 lakos élt. 1766-ból származik az első forrás az iskoláról. 1885-ben megépült a Csata-Ipolyság vasútvonal, majd 1908-ban a Nagybörzsönyre vezető szárnyvonal is, melyet 1918 után megszüntettek. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz. 1944-45 fordulóján a falu frontvonalba került, lakosságát evakuálták. A második világháború után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, az Ipoly-hidat pedig lerombolták. Téglagyára az 1980-as évekig működött. Magyar alapiskoláját 2009-ben szüntették meg.
A mezőgazdasági jellegű községben magyar óvoda működik, határában kavicsbányászat folyik. Református temploma 12. századi eredetű, mai alakját a 18. században nyerte el barokk stílusú átépítésekor. Római katolikus temploma 1994-1995-ben épült. Zalabai Zsigmond szülőházában 2009-ben falumúzeumot és emlékszobát alakítottak ki.
