Ipolykér

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistáj keleti részén fekszik, a Zsély-Bussa mellékút mentén, Zsélytől 7, Balassagyarmattól 16 km-re keletre, Bussától 15 km-re délnyugatra, a Kéri-hegy (276 m) lábánál. Két településrészét, Nagykért és Kiskért mintegy másfél kilométer választja el egymástól. Határa dombos, nagyobb részben mezőgazdaságilag művelt terület. Délnyugatról Ipolyvarbó, északnyugatról Zsély, északról Óvár, északkeletről Zobor, keletről Szécsénykovácsi, délről pedig Hugyag községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor Hugyag községnek az Ipolytól északra eső határrészeit Ipolykérhez csatolták (111 ha), területe így 14,1 %-al növekedett (9,00 km²-re), mely 1920 óta változatlan.

1910-ben 340, 1921-ben 380, 1938-ban pedig 457, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népességének csaknem egyötödét elveszítette (lakossága 376 főről 308-ra csökkent), ugyanakkor a szlovák nemzetiségűek aránya ugrásszerűen megnőtt (14,9 %-ról 36,4 %-ra), bár a lakosság többsége (57,1 %) továbbra is magyar nemzetiségű. A lakosság 7,2 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A túlnyomó többség (87 %) római katolikus vallású. Ipolykér két településrészre oszlik, 2011-ben Nagykéren élt a lakosság 68,8 %-a (212 fő), Kiskéren pedig 31,2 %-a (96 fő).

Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban (amikor Bogdan fia Cegde 10 márkáért két ekényi kéri földjét adta el), más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A 16. század közepén a két kér az oszmán megszállás alá került. A török uralom alatt a két kér megsemmisült, viszont később újjáépült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. A trianoni béke és 1950 között csak szlovák iskolája volt, ekkor magyar iskolát hoztak létre. Magyar nyelvű óvodáját viszont még a rendszerváltás előtt megszüntették.

Fájdalmas Szűzanyának szentelt római katolikus kápolnája barokk stílusban épült a 18. században, az Oroszlányi-kúria 19. századi neoklasszicista épület. Határában található a Kéri-mocsár, mely a legmagasabb szintű természeti védettséget élvezi.