Ipolyharaszti

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon fekszik, a Terbegeci-patak partján, Kóvártól 2,5 km-re északra, Csábtól 13 km-re délre. A Kóvárt Leszenyén (2 km) át Apátújfaluval (4 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Délről Kóvár, délnyugatról Kiscsalomja, északnyugatról Terbegec, északról Leszenye, keletről pedig Tótgyarmat községekkel határos. Keleti határa Hont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). Területe 1910-1938-hoz képest (4,05 km²) 5 hektárral csökkent (4,00 km²).

1910-ben 168, 1921-ben 204, 1938-ban pedig 226, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 6,5 % volt, 1921-re 15,7 %-ra nőtt. A község a 20. század végére többségében (2011-ben 70,7 %) szlovák lakosságúvá vált. A magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 23,3 %-ról 13,6 %-ra csökkent. A lakosság 37,2 %-a a roma etnikumhoz tartozik, a roma nemzetiségűek aránya 7 %. A falu jellegzetes példája a szlovák-magyar kontaktzónában elhelyezkedő kettős identitású településeknek. A lakosság 77,7 %-a római katolikus vallású.

A községről az első írásos említés IV. Béla adományleveléből származik (1244), amelyben a települést "Harasztigyormoth" néven említi. A falu Balassagyarmat határából irtványként alakult ki a 13. században. A 18. században a Gyürky-, a 19. század első felében a Zichy-család és Majthényi László birtoka, a 20. század elején a Zichy-szeniorátusnak volt itt nagyobb birtoka. 1828-ban 23 háza és 172, mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkozó lakosa volt. 1910-ben 168, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott, majd a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1976-ban alapiskoláját, 1996-ban pedig óvodáját is megszüntették, ma az ipolyharaszti gyerekek nagy része a nagycsalomjai szlovák iskolába és a leszenyei óvodába jár.

Szentolvasó Királynőjének szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült.