Hontvarsány
A település az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi részén, a Szikince-patak mentén fekszik, Léva központjától 6 km-re délkeletre, a Lévát Deménden keresztül Párkánnyal összekötő 564-es út mentén. Mellékutak kötik össze Kereskénnyel (2 km), Hontkiskérrel (3 km) és Vámosladánnyal (6,5 km). Területének túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt, számottevő a szőlőtermesztés. Nyugatról Léva, délnyugatról Vámosladány, keletről Kereskény és Hontkiskér katasztere határolja. Lévával és Vámosladánnyal közös határa Hont és Bars vármegyék történelmi határát alkotja.
1976-ig önálló község, azóta Léva városrésze és 5 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Báti járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe 7,85 km², a város területének 12,9 %-át alkotja. 1976 után területe 79 hektárral csökkent (9,1 %), ebből 55 hektárt (Csudapuszta) Léva, 24 hektárt pedig Hontkiskér kataszteréhez csatoltak át.
Hontvarsány a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 262, 1921-ben 337, 1938-ban pedig 494, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A szlovákok aránya 1910-ben 13,4 %, 1921-ben 22 % volt, 1930-ra pedig már többségbe kerültek, 1941-re azonban a lakosság többsége ismét magyarnak vallotta magát. 1945 után magyar lakossága teljes egészében reszlovakizált, 1961-re már csak 21,9 % vallotta magát magyar nemzetiségűnek. 2011-ben 489 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 1,4 %-a. Hontvarsány a legnépesebb a Lévához csatolt falvak közül. 1921-ben lakosságának többsége (71,2 %) római katolikus vallású volt, a reformátusok aránya 22,2 % volt.
A mai települést 1290-ben Wosyan alakban említik először, azonban ennél sokkal régebbi lehet. Erre enged következtetni neve is, mely a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett egyik kabar törzs a Varsány nevéből származik. Temploma már a 12. században állt. A falu a 13. század második feléig királyi birtok volt. A tatárjárás után IV. Béla király a Varsányi családnak adta. A Varsányi család, majd rokonság révén a Simonyi család egészen a 18. századig birtokolta. A 15. században Szendi vajdának, a 17. században a Horváth családnak, a 18. században a Jánoky, a 19. században a Majthényi és a Nyáry családoknak voltak itt nagyobb birtokaik. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1948-ban a Kalinčiakovo szlovák nevet kapta. 1976-ban Lévához csatolták.
A településen szlovák óvoda működik. Itt található a Margita-Ilona nevű termálfürdő 25 °C-os gyógyvizével, több termálvizes medencével. Református temploma a 12. században épült román stílusban, a Jézus szívének szentelt római katolikus kápolnája 1901-ben épült szecessziós stílusban. Barokk kastélya a 18. században épült, 1820-ban klasszicista stílusban átalakították.
