Hódi
A Kisalföldön, a Mátyusföldön, a Sárdi-ér és a Csipkésdi-árok között fekszik, a város központjától 2 km-re északnyugatra. A várostól a Galánta-Szered vasútvonal választja el.
1960 óta Galánta három kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.k.e. vármegye, Galántai járás). 1960-ban Galántához csatolták. Területe 5,93 km², a város területének 17,5 %-át alkotja, 1910 óta nem változott.
Szlovák származású népessége a 20. század elejére nyelvileg részben elmagyarosodott, de Csehszlovákiához csatolás után ugyanilyen gyorsan újra szlovákká vált. 1910-ben 432 lakosának még 56,7 %-a volt magyar nemzetiségű, 1921-ben 455 lakosának már csak 26,6 %-a. Lakosainak döntő többsége (1921-ben 96,5 %) katolikus volt. 2011-ben 524 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 3,5 %-a.
Nevét 1291-ben említik először írásban, amikor Hódi Bökény ispán leányának és vejének adományozta. A Hódi család később is szerepel birtokosai között, de feltűnik a Kajali, Csorba, Illésházy és Saághi családok neve is. A 17. század végén lakatlan volt, valószínűleg a török háborúkban pusztult el. Az Illésházyak révén az Esterházyak, továbbá a Batthyányiak rendelkeztek itt jelentős birtokkal. A trianoni béke Csehszlovákiának juttatta, a bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től pedig ismét Csehszlovákiának adták. 1960-ban közigazgatásilag Galántához csatolták.
Római katolikus (Szt. Kereszt) temetőkápolnáját 1826-ban emelték klasszicista stílusban. Az 1780–90 között épült barokk-klasszicista Esterházy-kastély 1953–54-ben a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) székhelye volt.