Hidaskürt
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld déli részén, a Vízközben, a Dudvág partján fekszik, Galántától 8 km-re délnyugatra, Diószegtől 8 km-re délkeletre. Egybeépült a szomszédos Vízkelettel. Áthalad rajta a Galántát Dunaszerdahellyel (22 km) összekötő 507-es út, mellékutak kötik össze Diószeggel és Nagyfödémessel (15 km). Északnyugatról Vízkelet, északról Galánta, keletről Felsőszeli, délről Pozsonyvezekény, délnyugatról pedig Feketenyék községekkel határos. Délnyugati határát a Feketevíz alkotja. Exklávéként hozzá tartozik a Kis-Duna mentén Sorjákos, melyet nyugatról Vízkelet szigeti katasztere, délről Diósförgepatony és Nagyabony, keletről Tallós, északról pedig Feketenyék határol.
A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). A község két, össze nem függő kataszteri területre oszlik: Hidaskürt (17,68 km²) és Sorjákos (7,48 km²). 1949 után területe 6,9 %-al nőtt (23,54 km²-ről 25,16 km²), egyrészt Alsórétpuszta Felsőszelihez csatolásával (1,38 km²), másrészt Diósförgepatony Kis-Dunától északra fekvő határrészének Hidaskürthöz csatolásával (3,07 km²) 1960-ban.
1910-ben 1559, 1939-ben 1781, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború után lakosságának egyötödét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek, így nemzetiségi szempontból vegyes lakosságúvá vált. Az 1940-1991 közötti fél évszázadra a népesség enyhe csökkenése, az 1991-2011 közötti időszakra a stagnálás a jellemző, ugyanakkor a szlovák nemzetiségűek aránya csaknem megduplázódott (9,4 %-ról 17,7 %-ra) a túlnyomórészt magyar nemzetiségű községben. A romák aránya a községben 7,9 %. Lakosságának túlnyomó többsége (86,8 %) római katolikus vallású. 1939-ben 41 izraelita vallású lakosa volt a községnek, akiket 1944-ben koncentrációs táborba hurcoltak.
A magyar Kürt törzsnévből származik a neve, de első ismert említése az Árpád-kor végéről ered. A 13. század végén az egyúttal jobbágyi köteléke alól felszabadított Miklós pozsonyi várjobbágy kapta V. Istvántól a falut, később Csák Máté birtokához tartozott. Idővel Nagykürt és Kiskürt részekre tagolódott a falu. Mindkét részen több nemesi család osztozott, úgy mint a Mérey, Serédy, Keresztes, Báthori, Levánszky és Dobrovszky családok. A később a semptei uradalomhoz tartozó falut a 17. századtól az Esterházyak birtokolták. 1763-ban földrengés volt, amely megrongálta az Esterházy Károly gróf, egri püspök által négy évvel korábban újjáépíttetett templomot is. iskoláját 1774-ben említik először. 1817-től a tallósi uradalom része volt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta, a 20-as és a 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia kapta meg. A szocializmus idején központi község volt a Vörös Csillag EFSz révén.
A községben magyar alapiskola és óvoda működik, a Középfokú Magán Szaktanintézet 1990-ben az akkori Csehszlovákia első magán szakmunkásképző iskolájaként jött létre. Nemesi kúriája a 17. század elején épült reneszánsz stílusban, gótikus alapokon álló barokk római katolikus (Szt. Kereszt felmagasztalása) templomát Esterházy Károly egri püspök építtette 1763-ban, a barokk kálvária szoborcsoportot 1760-ban, a klasszicista Szentháromság-oszlopot 1817-ben állították. Doboskúton 10–11. századi köznépi temetőt tártak fel.
