Hetény
Komáromtól 10 km-re északkeletre fekszik a mátyusföldi síkságon, a Komárom-Nyitra főúttól (64) és vasúttól (megállóhely) 3 km-re. Természetföldrajzilag a Garammenti-hátság, az Érsekújvári-sík és a Zsitva-torok kistájak határánál található. Közigazgatásilag határos Izsával (délről és keletről), Szentpéterrel (északról), Komárommal (délnyugatról). A község déli határát az Öreg-Zsitva alkotja. A falutól északra fekvő dombos területen találjuk a Csenke-erdőt (Čenka), valamint a Hetényi-homokbuckákat.
Község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva 1960-ig az Ógyallai járáshoz (1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz). 1960 óta tartozik a Komáromi járáshoz. 1945 után jelentős területeit (köztük Lándorpusztát) Komáromhoz csatolták. Ezzel területe több mint 40 %-kal csökkent (35,87 km²-ről 20,43 km²-re).
Lakosainak több mint négyötöde magyar nemzetiségű. A reformátusok a lakosság 2/3-át teszik ki, arányuk lassan csökken. A község lakossága szintén lassan csökkenő tendenciát mutat.
Már a római korban lakott hely. Anonymus szerint Hetény vitéztől nyerte nevét. Első okleveles említése 1075-ben történt, ekkor Vághetum alakban szerepel. 1223-ban az esztergomi érsek birtoka. 1240-ben a komáromi és banai vár tartozéka. 1245-ben villa Heteny néven fordul elő. 1264-ben Miko comesnek, Sixtus mesternek, királyi lovászoknak, hirnököknek és a királyné népeinek voltak itt birtokai. 1305-ben Hetyn néven bukkan fel. A török alatt elpusztult. 1856-ban, majd 1882-ben tűzvész pusztította. A háború után szobrot emeltek a világháború hőseinek emlékére. Sajószentpéteri Márton gályarabságra hurcolt lelkész emlékét márványtábla őrzi a református templom falában. A községhez tartozó Pusztalándor 1250-ben már fennállott. Örs puszta Vrs néven szerepel 1305-ben. 1345-ben már a Boldogságos Szűznek szentelt egyházát is említik. 1502-ben Szentiványi Zsigmond után Hetényt több nemes között osztották fel. 1505-ben parucsai Sarthvány Fóris lemondott az őt illető részről, Attya Miklós esztergomi prépost javára. A 16. századi török pusztítás után sokáig lakatlan volt, 1552-ben mindössze 4 háza állt fenn. Ekkoriban Hethyn néven szerepel. A 17. században népesült be újra Vág- és Garam-menti, valamint gömöri telepesekkel. Lakói ekkor már református vallásúak voltak, 1650-ben már lelkipásztoruk is volt (Patay György). 1666-tól a falu lelkésze volt Sajószentpéteri Márton prédikátor, akit az ellenreformáció 1674-ben gályára küldött. A református gyülekezet csak 1781-ben alakulhatott újjá. Az újjátelepült falu az esztergomi érsekség birtoka maradt. 1701-ben Kollonich Lipót esztergomi érsek több hetényi áttért kálvinistától elvette birtokát és azokat Sándor Menyhértnek, Esztergom alispánjának adományozta. 1711-ben a verebélyi székhez tartozott egy kuriális rész. 1856-ban és 1882-ben is tűzvész pusztított a faluban. A XIX. század derekán itt élt Végh Mihály református lelkész s az ő felesége, szül. Vajda Júlia volt Csokonai Vitéz Mihály Lillája.
A falu bortermelő község, a pincesor a falutól keletre húzódik. A faluban magyar nyelvű óvoda és általános iskola működik. A korábban református iskolát 1945-ben államosították és megszüntették a magyar nyelvű oktatást, mely 1948-ban indult újra. Ekkor nyílt meg a magyar óvoda is. Az iskola Tarczy Lajos nevét viseli. A település 1992-ben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetségének székhelye lett, amely Csokonai Vitéz Mihály szerelmi lírája múzsájának emlékére 1993-ban itt nyitotta meg a társaság tagjainak alkotásai mellett a hetényi kézimunkák állandó kiállításának is helyet adó Lilla Galériát.
