Hegysúr

A község a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, Szenctől 7 km-re délre, Somorjától 20 km-re északra, a Kis-Duna bal partjának közelében fekszik. Áthalad rajta a Szencet Somorjával összekötő 503-as főút. Mellékutak kötik össze Egyházfával (2,5 km) és Zonctoronnyal (3,5 km). Nyugatról Zonctorony, északról Királyfa, északkeletről Egyházfa, délkeletről Hurbanfalva, délről pedig Jányok községekkel határos. Déli határának egy részét a Kis-Duna alkotja.

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960-1996 között újra a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás). A község területe (6,21 km²) 1910/1939-hez képest minimális mértékben (4 hektárral) gyarapodott.

1910-1939 között a község népessége harmadával gyarapodott, 1939-ben 562, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 1960-ban 668-an éltek Hegysúron. Az 1991-2011 közötti periódusra a népességszám növekedése a jellemző (24,5 %-os növekedés, 607-ről 756 főre), mely elsősorban az ezredforduló után felgyorsuló beköltözés következménye. Ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott és ma már meghaladja az összlakosság egyharmadát (35,7%). A lakosság túlnyomó többsége (80,0 %) római katolikus vallású.

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a kőkorszakban lakott volt. A különböző korú leletek a község területén egészen a 7. századig megtalálhatók. Csandal nevű részén 1952-ben mélyszántás közben különböző korszakból származó emberi maradványokat tártak fel. Kerektó nevű településrészén a 8. és 11. század között használt temetőre bukkantak. A mai települést 1245-ben Swr alakban említik először. Egy 1256-ból származó oklevél szerint birtokosa a Súr nembeli Bloch magiszter volt. Ezután különböző helyi nemesek, mint a Jókay, Feély és Szüllő családok birtoka. A 15. században a Pethő és Csorba, később az Illésházy, Sághy és Pálffy családoké. A Pálffyak egészen a 20. századig a község birtokosai. Hegysúr néven 1524-ben II. Lajos király oklevelében bukkan fel először. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. 1858-ban a faluban hatalmas tűzvész pusztított. 1863-ban 48 ház állt a községben 311 lakossal. A 19. századig számos vízimalom működött a hegysúri Kis-Dunán. 1906-ban létesült a faluban az első iskola. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1946-ban 28 férfit hurcoltak a faluból csehországi kényszermunkára. 1950-ben alakult meg mezőgazdasági szövetkezete, az iskola és óvoda új épülete 1974-ben épült.

A községben magyar és szlovák alapiskola és szlovák óvoda működik. Szentháromságnak szentelt római katolikus temploma 1968-71-ben épült az eredetileg 1847-48-ban épült klasszicista kápolna helyén.