Hatkóc

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Kozel Juraj
független
130
(61,9%)
Sobota Gabriel
független
44
(20,95%)
Pisko Peter
független
36
(17,14%)
  • Képviselők eredményei
    1. körzet
    Varga Gabriel
    független
    170
    (20,99%)
    1. körzet
    Dujava Lucia
    független
    117
    (14,44%)
    1. körzet
    Kozel Peter
    független
    113
    (13,95%)
    1. körzet
    Sičáková Martina
    független
    107
    (13,21%)
    1. körzet
    Skasková Antónia
    független
    106
    (13,09%)
  • További képviselőjelöltek eredményei
    1. körzet
    Savčák Peter
    SMS
    101
    (12,47%)
    1. körzet
    Kožej Peter
    Hlas-SD
    96
    (11,85%)
Hodkovce
község
magyar lakosság 1910
82%
177
magyar lakosság 2021
0%
1
Népesség: 299
Terület: 7,57 km²
Tszf. magasság: 323 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04421
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Kassai-hegyalja - Északnyugati-Kárpátok, Gömör Szepesi-érchegység, Kassai-hegység 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Kassai járás kisközség

Hatkóc a Kassai-hegység (Szomolnok-Kassai-hegycsoport) déli lábánál, a Kassai-hegyalja dombvidékén, 320 méteres (határa 264-628 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 18 km-re nyugatra, Jászótól 11 km-re keletre, Nagyidától 15 km-re északnyugatra, Semse közvetlen nyugati szomszédságában. Az orsós alaprajzú történelmi településmag az alig háromszáz méter hosszú főutcával a Szlani-patak (Slaný potok) egyik bal oldali mellékpatakának, a Hatkóci-pataknak (régi nevén Hudkó-patak) a völgyében alakult ki. Ettől nyugatra, az 548-as út északi oldalán az 1950-es évektől kezdve alakult ki az újabb településrész, mely ma is terjeszkedik észak és nyugat felé. Külterületi lakott helye nincs. Határának déli kétharmadát nagyrészt szántóföldek foglalják el, északi egyharmadát pedig tölgy- és bükkerdők borítják (Uradalmi-erdő – Panský les). Itt található a Kassai-hegység déli részéhez tartozó, 606 méter magas Biely kameň, mely északnyugat felé a Jászóújfalu és Hilyó határánál magasodó Holička-hegyben (Patria, 727 m) folytatódik. 2010-ben területének 50,8 %-át (384 ha) erdő, 39,9 %-át (302 ha) pedig szántóföld foglalta el. Hatkócon áthalad az 548-as út Jászót Kassával összekötő szakasza. A község délnyugatról Pány, nyugatról Jászóújfalu, északról Hilyó, keletről pedig Semse kataszterével határos. Nyugati határának nagy részét a Szlani-patak alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott (az 1890-es évekig a Csereháti járáshoz). A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe (1910-38: 7,59 km², 2011: 7,57 km²) az elmúlt évszázadban csak minimális mértékben változott.

Népesség

Hatkóc a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, csaknem teljes egészében szlovák lakosságú község. 2011-ben 293 lakosának 96,6 %-a szlovák nemzetiségű volt. 1880-ban a magyar anyanyelvűek a lakosság 4,4 %-át, 1921-ben a magyar nemzetiségűek 21,6 %-át tették ki. Az 1910-es népszámlálás négyötödös magyar többséget mutatott ki (81,9 % magyar és 17,1 % szlovák anyanyelvű), ez azonban nem tükrözi a tényleges viszonyokat. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 96,2 %, 2011-ben 85,7 %) római katolikus vallású. Hatkóc népessége az 1838-as 338 főről 1921-re 208-ra csökkent, majd az 1920-as évek gyarapodása után újra fogyásnak indult népessége, mely 1950-re ért el újabb mélypontot (212 fő). Ettől kezdve 1991-ig lassú, de folyamatos növekedéssel egynegyedével nőtt a lakosság száma (269 főre). Az 1990-es évek stagnálása után a szuburbanizáció megindulása hozott gyökeres változást az ezredforduló után: 2001-2011 között 26 fővel (267 főről 293 főre), 2011-2017 között további 39 fővel (332 főre) nőtt a község népessége. Népsűrűsége (2011-ben 38,7 fő/km²) a járási átlag felének felel meg.

Történelem

A település a feltételezések szerint a 14. században jött létre, neve szláv személynévi eredetű, mely a Hudkó-patakról (melyet 1318-ban „Hothkou” formában említenek először a források) szállt át a falura. 1427-ben „Horhkowch” néven említik először, ekkor Semsey Ferenc birtoka volt kilenc portával. A falu egészen a 20. századig a Semsey-nagybirtok része volt. A következő évben már Hatkóc („Hathkocz”) néven szerepelt. A 16. század második felében a háborús viszonyok következtében népessége lecsökkent, 1553-ban hat, 1564-ben négy, 1570-ben három és fél lakott portája volt. 1563-ban egy török támadás elől lakói északra menekültek. A 17. század első felében lakossága már szlávokból állt. 1715-ben 5, 1772-ben 20 lakott porta volt a faluban. Népessége a 18. század második felében nőtt meg, az északról érkező új telepesek révén. 1780-ban 255, 1828-ban 338, 1850-ben 324 lakosa volt. 1828-ban 49, 1880-ban 44 ház állt Hatkócon. A falu a szomszédos Jászóújfalu egyházközségéhez tartozott filiaként, 1832-ig temploma sem volt. Legrégebbi pecsétje 1839-ből ismert. Az 1890-es évekig Abaúj-Torna vármegye Szepsi székhelyű Csereháti járásához tartozott, majd a Kassai járáshoz csatolták. 1910-ben a község nagy része leégett. Népessége a 19. század második felében (főként a kivándorlás miatt) folyamatosan csökkent: 1869-ben 270, 1880-ban 251, 1900-ban 240, 1910-ben már csak 216 lakosa volt. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. A két világháború közötti időszakban a Semsey-nagybirtok felosztásával az egykori uradalmi gyümölcsösöket házhelyekként értékesítették. Hatkóc 1921-ben érte el népessége minimumát (208 fő), 1930-ban 232, 1941-ben 222 lakosa volt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig visszacsatolták Magyarországhoz. A szovjet hadsereg 1945. január 19-én vonult be a faluba. A második világháború után a község lassú gyarapodásnak indult, 1950-ben 212, 1961-ban 230, 1970-ben 256, 1991-ben 269 lakosa volt, a házállomány 1950-90 között 48-ról 77-re nőtt, a falu központjától nyugatra új utcákat nyitottak. Első termelőszövetkezete 1952-ben jött létre, annak csődje után a mezőgazdaság kollektivizálására 1958-ban került sor. A községet 1957-ben villamosították, a kultúrház 1972-ben épült. 1988-ban helyi nemzeti bizottságát közös irányítás alá helyezték Semséével, önálló önkormányzata 1991-ben alakult meg. Címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el. Az ezredforduló után a község népessége gyors növekedésnek indult a Kassáról ide költözők révén.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelt római katolikus temploma 1832-ben épült klasszicista stílusban.