Harmac
A község a Gömöri-medence déli peremén, a Rima jobb partjának közelében, a Gömöri-erdőhát keleti dombvonulatának (melynek 340 méter körüli magasságban húzódó gerince déli határát alkotja) lábánál fekszik. Területének mintegy egyharmadát erdő borítja. Harmac zsákfalu, egyetlen, az 571-es útról Kacagópuszta közelében elágazó, 3 km-es mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Darnya és Rimasimonyi, északnyugatról Dobóca, északról Nemesmartonfala és Rimaszécs, keletről Jéne, délről pedig Hangony községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-1960 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (12,84 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
1910-ben 706, 1921-ben 709, 1938-ban pedig 668, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének 41 %-át elveszítette, 1991-2011 között csekély (6,1 %-os) népességnövekedés figyelhető meg. A lakosság 41 %-a a roma etnikumhoz tartozik, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 80,7 %-ról 57,7 %-ra csökkent (ugyanakkor a túlnyomó többség - 84,7 % - továbbra is magyar anyanyelvű), a szlovákoké 11,4 %-ról 13,4 %-ra nőtt. 2001-ben a lakosság 19,9 %-a, 2011-ben 24,6 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. A lakosság 43,1 %-a római katolikus, 34,4 %-a református vallású (1921-ben a többség - 61,4 % - még református volt).
A falu a 10. században jött létre, a Rima-völgyében elsőként megtelepedő magyarok alapították. 1246-ban "Hajamuch" alakban említik először. 1294-ben "Harmach", 1348-ban "Harmath" néven szerepel az írott forrásokban. Ekkor a Hont-Pázmány nemzetségé, később leszármazottaik, a Bakos-család birtoka. A falutól délre emelkedő hegyek (Pogány-vár, Biriny-vár, Mihály-vár) a Hevest és Borsodot elfoglaló kabarok által kiépített védelmi vonalhoz tartoztak, a gyepük tartozékait képező leshelyek lehettek. A Birinyvár alatt a völgyben állt a pálosrendi Szent Anna kolostor, amit 1301-ben alapítottak. A helyet ma is „Barátvölgyének“ nevezik. A középkorban két, mára elpusztult falut is említenek írásos források határában (Ozow vagy Azow nevű települést 1294-ből és Daruságot 1347-ből). Szent Mihálynak szentelt parókiáját az elsők között alapították a Rima völgyében (1332-ben említik először források). 1347-ben 32 telke volt a falunak. Az 1400-as évek közepétől a falu a Széchyek kezére került. A 15. században egy időre husziták foglalták el. 1566-ban a törökök felégették a falut (ekkor pusztult el kolostora is), 1580-ra lakossága 11 családra apadt. A kiürült telkekre érkező új lakosok is magyarok voltak. Lakossága a 16. században református hitre tért, református iskoláját a 18. század elején említik először. A falu lelkészét, Szendrei Mártont 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elítélte és a kapuvári börtönbe záratta, ahol 1675-ben meghalt. A 18. század elején a falu lakosságát éhínségek és járványok sújtották. 1773-ban 28 jobbágy-, 9 zsellér- és 2 vagyontalan család élt a településen. 1828-ban 73 házában 618 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Egészen a 20. századig nagy jelentősége volt a legeltető állattenyésztésnek. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A trianoni határ megvonása után határközséggé vált, periférikus helyzetbe került, a 20. század második felében lakosságának csaknem felét elveszítette. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A faluba vezető első szilárd burkolatú út 1950-ben épült. A határának egy részét borító mocsarakat az 1950-es években csapolták le. Napjainkban lakosságának kétötödét romák alkotják.
A faluban magyar tannyelvű óvoda működik. Klasszicista stílusú református temploma egy Árpád-kori gótikus templom alapjain épült 1802-ben. Szent Annának szentelt római katolikus kápolnáját 1969-ben építették.
